A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
255 gáncsolni törekszik. Románia és Jugoszlávia ezenfelül még a teljes elzárkózás gazdasági politikáját is kijátsza ellenünk. Az országban nyomasztó a pénzhiány, mit még fokoz a súlyos adóteher, valamint a belföldi kény- szerkölcsön kibocsátása. Viszont megalakul a Magyar Nemzeti Bank, mely a hitelviszonyok gyorsabb ütemű konszolidálódására nyújt reményt s bekövetkezik a valuta stabilizálódása, melyet a gazdasági közvélemény méltán köszönt a jobb jövő rég várt előhírnöke gyanánt. Az ébredező bizalom új lendületet ad a termelésnek, mely — a hazai szükséglet kielégítésén kívül és felül — az exportlehetőségek felkutatását, különösen a Balkán és a közeli Kelet piacainak meghódítását tűzi ki legfőbb törekvése gyanánt. Ily javulás felé hajló, bár még mindig küzdelmes állapotokat talál a vásárrendező kamara, midőn a mintavásár előmunkálatait megkezdi. Szemmellátható lendületet kölcsönöz a meginduló munkának a vásáriroda újjászervezése és személyzetének megszaporítása. A vásárvezetőség most már oly garnitúra fölött rendelkezik, mely magasabbrendű feladatok megoldására képes. Most már a legkomolyabb formában fel lehetett vetni a nemzetközi karakter teljes kidomborításának kérdését is. Hiszen igaz, eddig sem zárkózott el mereven a vásár a külföldi származású áruk kiállítása elől. De az eddigi lépésekre csak félénk tapogatózásszámba mentek. 1924 október 17-én azonban határozatilag kimondja a rendező-bizottság, hogy a következő évben a szó legeurópaibb értelmében vett nemzetközi vásárt rendez, mert „a megizmosodott magyar iparnak nincs többé mit tartania a külföldtől, mivel azzal nemcsak árban, hanem minőségben is nyugodtan állja ki a versenyt és a külföldi cégeknek, mint kiállítóknak bevonása csak további sarkalással hat a magyar iparra, amellett, hogy élteti a magyar kereskedelmet és az általa teremtett átvonuló forgalom folytán íöliendíti az általános gazdasági helyzetet“. A vásár elnevezését is megváltoztatja s 1925-től kezdve ,,Budapesti Nemzetközi Vásár“ nevet vesz fel. Ily előzmények után a vásáriroda eddig nem tapasztalt arányú munkálatokba kezd, melyeknek főbb etapjai: a vásári szabályzat gyökeres átdolgozása; a képviseleti láncolat kibővítése 111 bel- és külföldi képviseletre; mintegy 16 nyelvű s igen nagyszámú, különféle propaganda- nyomtatvány legszélesebb körben történő és tervszerű expediálása a világ minden tájékára; mintegy 120 külföldi sajtóorgetnum bekapcsolása a propaganda nagystílusú munkájába; a vásárigazolványrendszer alapján igényelhető kedvezmények körének kibővítése; utazási és árufuvarozási kedvezmények kieszközlése a viszonossetg elvi álláspontjára helyezkedő külföldi közlekedési vállalatoknál; európai nívójú és célszerű beosztású vásári katalógus szerkesztése; a kiállítás hely problémáinak lehető legmegfelelőbb megoldása; a berendezési és egyéb technikai munkálatok biztosítása; a vásári kirendeltségek, továbbá a táijékoztató és biztonsági szolgálat; úgyszintén a látogatók elszállásolásának megszervezése a Székesfővárosi Idegenforgalmi Hivatallal karöltve; tömegvonzó hatású attrakciók rendszeresítése; végül tudományos és ismeretterjesztő előadások tartáisa. A vásár április 18-án ünnepies formaságok között nyilt meg. A kiállítók száma 812 főre emelkedett, az elfoglalt terület 8998 m2-re bővült.
