A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)

I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok

252

sülete égiszének érintetlenül hagyása mellett ugyanis az ügyek közvetlen vezetésére, „ügyvezetőség“ létesül, „intéző-bizottság“ alakul, melyben az összes számottevő kereskedelmi és ipari egyesületek kiküldöttei helyet foglalnak. Az átszervezett vezetőség pedig már az 1909. év októberében elhatározta, hogy a vásár részére 50.000 koronás pénzalapot létesít, amely összeget 500 drb, egyenként 100 koronás részjegy kibocsátásával biztosítja. Nem rajta, hanem a — sajnos — nem ritkán tapasztalható indolencián múlt, hogy csak 87 drb részjegy talált gazdát, mindössze 8700 korona értékben.

Az átszervezés után 1910 április 7-től 12-ig megtartott V. Tavaszi Vásárt is siker koronázta, nemkülönben az 1918. évi április 1—6. között megrendezett Vl-at is. Ez a vásár már kezdett nemzetközi jelleget ölteni, amennyiben a külföldi iparcikkek közül ezúttal először nyertek bebocsátást azok, amelyek eddig hazánkban nem gyártattak. Ez időponttól kezdve az internacionális jelleg — a belföldi termelés érdekeinek gondos megóvása mellett — mindjobban kidomborodik, mely körülmény természetszerűleg a külföld fokozottabb érdeklődését idézi elő.

A Vll-ik Tavaszi Váscir 1912 április 18. és 23. között zajlott le. Történetében három följegyzésre méltó momentumot találunk; és pedig: 1. a Balkánháború érezteti hatását, mely főleg a kiállítók számának csökkenésében nyilvánul; 2. kezdetét veszi az intenzívebb hatósági támogatás, amennyiben a székesfőváros 10.000 korona, a kereskedelmi miniszter pedig 6000 korona szubvenciót utal ki a költségek fedezésére; 3. ugyancsak a kereskedelmi miniszter 500 darab kedvezményes vasúti jegy váltására jogosító igazolványt bocsát a vezetőség rendelkezésére.

Az 1913. év ismét fordulópont a budapesti vásár történetében. Egyetértésben a Tavaszi Vásár intézőbizottságával, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara ugyanis 1912 november 15-én elhatározza, a kereskedelemügyi miniszter pedig jóváhagyja, hogy a vásárintézményt a kamara veszi kezelésébe s külön mintavásár osztályt szervez. A reorganizáció, az átadás és átvétel rövidesen meg is történik. Sajnos, azonban a kamara már csak az 1913 május 7. és 13-ika között tartott nyolcadik és a következő év április 30. és május 6. közötti időben ismét a fejlődés jegyében lezajlott kilencedik Tavaszi Vásárt rendezheti meg; mert ez utóbbi vásár után a nemsokára kitört világháború négyesztendős kényszerszünetet pai'ancsolt a vezetőségre.

Hazánkban csak 1918-ban lehetett ismét komolyan gondolni egy újabb árumintavásár megrendezésére. Még ekkor is tengernyi gondot okozott a rendezőségnek a tömérdek akadály elhárítása. A tizedik árumintavásár mégis megnyitotta kapuit 1918 augusztus 16-án s a most már „Keleti Vásár“ név alatt megtartott áruszemlének a vérmesebb optimizmus részéről is alig remélt sikere volt. A rendezést végző budapesti kamara a rendkívüli viszonyok közepette is igyekezett a nemzetközi jelleget megőrizni, mivégből Ausztrián és Németországon kívül Bulgáriában és Törökországban fejtett ki nagyobbszabású propagandát. Nem eredménytelenül, mert a szövetséges államokból tekintélyes számban jelentek meg úgy a kiállítók, mint a látogatók.

Az áldatlan termelési viszonyokkal küzdő magyar ipar pedig óriási energiát fejtett ki s a mindenkori körülményekhez ügyesen simuló al-