A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)

I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok

247

a célt a propaganda összes eszközeinek legteljesebb kihasználásával érik el a vásárrendezőségek. A lipcsei „Messamt“ szervezete e tekintetben is mintaszerű. A propaganda-osztály az egész vásári szervezetnek anyagilag és személyzetiig is legjobban dotált alosztálya. Nincs a modern reklámozásnak oly eszköze, módja és lehetősége, amit ez a szervezet ki ne használna. Feltűnést keltő plakátok, brosúrák, röplapok, jelentések, ismertetések, beszámolók, rajzok, képek milliói, sajtó- közlemények, cikkek, mozgófénykép- és rádióelőadások özöne rögzíti bele a köztudatba, hogy a világ első vásártartó városa nagy ünnepre: internacionális gazdasági seregszemlére készül.

A propaganda kívülről befelé halad. Anyaga először a távolabbi területekre, a tengerentúli országokba jut el, az ú. n. „tiszteletbeli képviseletek“ láncolata útján; aztán mindig közeledik a centrumhoz, a vásártartó városhoz, amely a vásárt megelőző napokon már csaknem egész vitalitását a reklámban, a vásári propagandának sokszor egészen fantasztikus eszközeiben éli ki. A vásárt megelőző napokban és a vásár tartama alatt impozáns reklám felvonulásokat rendez a „Messamt“, amelyeknek rendjén a kiállító vállalatok áruinak sajátosságai képekben — gyakran művésziesen megrendezett élőképekben — jelenülnek meg. Korszerű jelmezek, pittoreszk rendezői és reklámötletek teszik a felvonulásokat feledhetetlenné s élénkítik a városnak a vásár tartama alatt hihetetlenül megnövekedett forgalmát.

Általában elmondhatjuk, hogy közvetlenül a vásár előtt és a vásár alatt Leipzig minden intézménye, minden idegszála, minden sejtje a „Messe“ sikerének szolgálatába szegődik s az a bámulatraméltó és hódolatra kényszerítő propagatórius erő, mely saját céltudatosságának egész imponáló fegyverzetében áll ki a porondra, — valósággal lenyűgöző és szuggesztív hatást vált ki a látogató idegenek százezreiből.

Ad 3. Az idegenek utaztatása és ellátása szintén az óramű pontosságával működő „Messamt“ feladata, mely e tevékenységét a kiválóan beszervezett idegenforgalmi hivatallal karöltve látja el. A vásár elhelyező alosztályáról és a lipcsei idegenforgalmi szerv működéséről minden vásárlátogató a dicsérő jelzők szuperlativusaival emlékezik meg. E két intézmény tartja nyilván a lipcsei szállodák összes szobáit s mindazokat a magánlakásokat, amelyeket a városi lakosság vendégszerető és céltudatos készséggel bocsát a vásárlátogatók rendelkezésére. A magánlakások szállóhelyeinek felajánlásában a német nemzeti öntudat oly frap- pánsul nyilvánul meg, amire nincsen példa az egész Európában. A lipcsei polgár — amidőn lakásának egyes részeit felajánlja — hem a kellemetlenségekre, kényelmetlenségekre, de nem is az elérhető pénzbeli előnyökre, hanem a nagyhírű vásár sikerére gondol s e gondolatnak minden egyéb szempontot alá ja rendel.

E tekintetben Lipcse minden vásártartó országra nézve követésre méltó példa. Nálunk egyenesen elkeserítő egyfelől az elszállásolásra felhívott lakosság indolenciája, sőt keletiesen arisztokratikus elzárkózása, másfelől pedig a vásárlátogató közönség idegenkedése a — keservesen nehéz propaganda gyenge eredményeként felajánlott — magánlakások irányában. Lipcsében szabály, Budapesten pedig kivételszámba megy a magánlakásban való elhelyezés. Persze, oroszlánrész jár ki a kiváló el-