A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
241 lően, lassú kimúlásra ítélték el. A világvásárok régi jelentősége általában megszűnt. A gazdasági életben többé nem oly jelentőségteljesek, mint valaha voltak. A közforgalmi élet menetében ebben a stádiumban már kevésbé folynak belé. Kegyvesztettségük is hamarosan bekövetkezik, amint a hatalom anyagi érdekeinek szolgálatára többé nem eléggé alkalmasokká válnak. Mindamellett föntartják jelentőségüket némely világvárosok; nevezetesen pedig azok, amelyek kulturális szempontból alantasabb népi közületekkel közvetítik az árucserét; melyek tehát nélkülözni kénytelenek a technikai fejlődés előnyeit, melyek továbbá oly árukészletekben bonyolítanak le nagyszabású forgalmat, melyeknél szükséges az áru megszemlélése, vagy melyeknek a piacrahozatali lehetőségét az időjárási viszonyok határozzák meg. Amit fentebb a világvásárokra nézve mondottunk, az nagyban- egészben áll az úgynevezett országos vásárokra is. Ezek szintúgy teljesen a múltéi. Kirakodó, indusztriális áruik szempontjából még vidéken is gazdaságilag alárendelt jelentőségűek. Viszont létjogosultságukat biztosítja az őstermelés produktumainak: állatoknak, állati és mezőgazdasági termékeknek tömeges felhozatala. Hogy állunk ma a vásárokkal? A régi világvásárok kora letűnt. Az országos vásárok csak az őstermelés produktumai szempontjából, vagy csupán közlekedési gócokon kí- vüleső helyeken játszanak szerepet. Ezzel szemközt nagyranőtt az élelmiszereket forgalmazó heti- és napi vásárok, leginkább pedig a vásárcsarnokok szociális és gazdasági fontossága. A világ- és országos vásáirok örökébe pedig a legmodernebb újkor egészen különleges vásári intézményei: a nemzeti, méginkább pedig a nemzetközi árumintánásáirok léptek. A mintavásárok történeti fejlődésének kutatói csaknem a dogmatikusok elszánt határozottságával vallják, hogy a mai modern értelemben vett árumintavásárok kétségbevonhatatlanul természetes és egyeneságbeli leszármazói a közönséges értelemben vett áruvásároknak. Ez a hipotézis aztán természetszerűleg arra vezet, hogy egyes, ma is virágzó árumintavásár keletkezésének idejét — igen sokszor, de mindig igen helytelenül — a középkor legelső századaiba teszik, anélkül, hogy a történelmi kritika objektivitását tartva szemük előtt, felismerni és megvilágítani igyekeznének azokat a feltűnően lényeges eltérő tulajdonságokat, melyek egyfelől az árumintavásárok célkitűzéseiben, másfelöl pedig azok keletkezésének okaiban a legelső pillanatra szembeszökően feltalálhatok. Hiszen való igaz: a mintavásárok is tömeges árucserét célzó intézmények. Mindazáltal abszurdum volna oly merész állítás megkockáztatja, mikép a régibb múlttal dicsekvő lipcsei vásáir lényegileg azonos a középkorban már jelentős szerephez jutott áruvásárokkal. Ezekkel jóformán csak geográfiai közössége van, amit az a körülmény is bizonyít, hogy a világhíres lipcsei mintavásár mellet ma is rendszeresen megismétlődnek az időszakonként visszatérő országos áruvásárok, a középkori ősöknek eme, bár csenevész, de mégis legközvetlenebb családi leszármazás stigmáját viselő utódai. !6
