A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)

I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok

237

Ha mégis különbséget teszünk — mert ez a kötelességünk — a vásárok különböző nemei között, tesszük ezt azért, mert az egyes vásárfajták keletkezése, jelentősége és gazdasági szükségszerűsége között oly lényeges eltérések és hasonlóságok mutatkoznak, melyeknek ismerete nélkül alig volna lehetséges a legmagasabbrendű fejlődési típu(s: az előző fejezetben tárgyalt kiállításokkal sok tekintetben rokon, modern árumintavásárok jelentőségét mérlegelni és érdemük szerint méltányolni.

❖ ❖ ❖

A közönséges értelemben felfogott vásárok fejlődési folyamata egybeesik a városok történetének sajátszerű evolúciójával. A vásárintézmény a városokban fejlődik ki s ahol a városiasodás korán veszi kezdetét, ugyanott korán válik közgazdasági szükségletté a vásártartás is.

Az ókor kultúrája, legalább is a kultúrának az a része, amelyről az utókor számára történelmi emlékek tesznek tanúbizonyságot — túlnyomó részben — városi kultúra volt.

Ha volt is rurális (falusi) élet, ez kultúrhistóriai szempontból nem jelentett pozitív értéket; mert hiszen erejének kiteljesülését más irány felé tendáló társadalmi és politikai berendezések akadályozták.

Az ókor faluja csak nagyurakból és rabszolgákból állott. Az a kevés rabszolgasoron kívül álló proletárnép, mely a városi centrumokon kívül élt, alig játszott szerepet a tipikusan városállamok életében.

A falu maga nem mint gazdasági termelő közület, hanem mint szórakozóhely, kedélyes, kellemes ,,tusculanum“ jött számításba s a földnek röghözkötött jámbor népe hosszú évszázadokon át nem okozott különleges gondot a hatalomnak. Annál jobban fejlődött azonban a városi élet. Az ókor nagy nemzetei a városok falai között élték le életüket. A városok voltak a kulturális élet gyűjtőpontjai s a korán kifejlődött városi élet tette lehetővé a maga soknemü szükségletével, hogy az ipar és nyomában a kereskedelem nagyszerűen fellendült. Babilon és Ősegyiptus már kiváló piacok voltak; az ókori görög városok ma is megcsodált iparművészeket fejlesztettek ki s Róma és Karthago többször megismételt háborúja már gazdasági háború volt; szinte a. szó mai értelmében véve.

Az „urbs“ és „oppidum“ tehát alkalmas talaj az iparűzés és kereskedelem számára. Annál inkább alkalmas lehetett ennélfogva a vásár- tartábsra is. És tényleg azt látjuk, hogy a klasszikus ókor földjén otthonos intézmény a vásár. Az „agora“, a „fórum“ vásártartó helyek. Többnyire árkádsoros, fedett építményekkel, melyek áru és árús számára kedvezőtlen idő esetére menedéket nyújtottak. Az a körülmény, hogy a politikai közélet is ezeken a helyeken zajlott le, inkább csak azt igazolja, hogy a lehető legnagyobb populáris nyilvánosságra törekvő szónokok érthető okokból előszeretettel keresték fel a piacok hírhordó sokadalmáit. Újság, megszervezett hírszolgálat nem volt; ámde ott volt az ország minden részéből összesereglett vásáros nép, amely a politikusok nevét és tanait elterjesztette az ország minden részében. A helyzet tehát ez volt: a piac vonzotta a publicitásra törekvő politikust, a politikai hitvallások pedig a haszonra való törekvés természetes ösztönével együtt tömeges felvonulásra késztették az árus népet, amely különben is csak a vásározás útján találhatta meg termelvényei értékesítésének leggazdaságosabb lehetőségeit. , ..