A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)

I. rész - Dr. Dálnoki Kováts Jenő: Koszorús mesterek

208

vásárolta meg. Távolmaradása e tárlatról mindenesetre sajnálatosnak mondható, de kárpótol bennünket az a tudat, hogy messze külföldön hirdeti Zimmermann munkája a magyar ipar kiválóságát.

Zwick József kádármester. Zwick József 1872-ben született Soroksáron. Atyja, hogy a magyar nyelvet megtanulja, már nyolc éves korában Szabadszállásra küldte. Időközben szülei elhaltak és nagyszülei gondoskodtak neveléséről. Nagyatyja kádárműhelyében 1884-ben kezdi meg tanulóéveit és amint felszabadul, nagyatyja azonnal külföldre küldi. Első állomása Bécs, ahonnan Hamburgba kerül és itt Adolf Klüvert híres hordókészítő mesternél kapott alkalmazást. Eredeti céljához híven, itt sem időzik sokáig és amint úgy érzi, hogy elsajátította mindazt, amire ebben a műhelyben alkalma kínálkozott, tovább megy Potsdamba, majd innen ismét tovább Kölnbe, természetesen mindenütt néhány hónapig munkát vállalva. Következő állomásai: Mainz, Mülnheim, Basel, Bern, Lausanne, Őrbe. Itt hosszabb ideig időzik egyik legjelesebb kádármesternél és itt éri nagyatyjának halálának híre, amely megszakítja külföldi tanulmányait és hazaszólítja. Két évig segédkezik a vállalat vezetésében. Elérkezik katonai kötelezettségének ideje, amelynek kitöltése után ismét visszakerül és mint a Zwick A. és fia cég beltagja vezeti az üzemet. Ezután csendes, szorgalmas munkában telnek el az évek. Zwick József családot alapít, a vállalatot erősíti és ebből a csendes polgári családi életből zavarja ki őt a világháború, amely őt, mint katonaviselt népfölkelőt, azonnal fegyverbe szólítja. A gyászos Potiorek-féle visszavonulás- idején tűzvonalba kerül és a szerbek fogságába esik. Ezután az elképzelhető legnagyobb szenvedésekkel teljes öt keserves esztendő következik, amely szomorú idő részleteit inkább mellőzzük és csupán azt említjük meg, hogy a szegény foglyot végigdobálták az egész Balkánon, onnan át Olaszországba, majd Franciaországba. Itt is egyik táborból a másikba, míg végre 1920 elején a svájciak vöröskeresztes vonatja hozza a minden megpróbáltatáson keresztülment mestert haza családjához. Talán felesleges mondanunk, hogy idehaza is romokat talált, újra kellett kezdenie az építést. Ekkor alapította meg cégét és nehéz megpróbáltatásokon keresztül odaadó, becsületes munkával haladt előre, míg végül az 1925. évi Országos Kézművesipari Tárlaton elnyerte az aranykoszorút.

Az ezüstkoszorus mesterek.

írta: Ladányi Miksa dr.

Ábraliám István fényképész. Miskolc.

Ifj. Badar Balázs fazekasmester. Mezőtúr, V. kér. 5. ucca 6. szám. Üzemét 1920-ban alapította. Dísz- és virágvázák, falitálak, kulacsok készítésével foglalkozik. A ceglédi, szentesi, szombathelyi, szolnoki kiállításokon aranyérmet, miniszteri díszoklevelet, Budapesten és Székesfehérvárt ezüstérmet kapott. 1928-ban lett ezüskoszorús mestei. A mestervizsgáztató bizottság elnöke, ipartestületi előljái ó. Másfél é\ ig \ olt a fronton. Nagyezüst,, háromszor bronz v. é., koronás vas érdemkereszt, K. cs. k. és seb. érem kitüntetése van.