A magyar ipar almanachja (Budapest, 1930)
I. rész - Dr. Dálnoki Kováts Jenő: Koszorús mesterek
204 kezésre. Az a férfiú, aki külföldön a legjelesebb műhelyekben munkájával elismerést váltott ki, Kecskeméten szánalmas mosolynál egyebet nem tudott elérni. A szívós magyar ember ekkor a lehetetlennel határos cselekedetre szánta el magát. Kecskemétről szállított Ausztriába és Németországba ornamentális és figurális mülakatos munkákat. Az, aki ismeri Ausztria és Németország fejlett műlakatos iparát, bizonyára csodálkozással hallja, hogy Tiringer munkáit e piacok örömmel vették fel. Időközben lassanként Magyarországon is kezdték készítményeit megismerni és a vevőközönség belátta, hogy egy kézimunka a sajtolt gépmunkánál többet ér és szívesebben fizetett néhány-fillérrel többet egy-egy tökéletes kézimunkáért, mint ízléstelen tömegáruért. A háború előtti években Tiringer már 20—25 segéddel dolgozik. A háborús évek munkáslétszáma csökkentését eredményezték és őt főként javítási munkákra kényszerítették. A háború után azonban ismét visszatért régi munkaköréhez és bár az építőipar szünetelése Tiringer számára is korlátozza a munka- lehetőségeket, ma ismét 15 segéddel dolgozik modern üzemében. Tiringer kiváló munkáival már 1925-ben ezüstkoszorút és nagy aranyérmet nyer és az 1928. évi tárlaton viszi el budapesti mesterek elől vidékre az arany mesterkoszorút. Tiringer Ferenc Kecskeméten a legtiszteltebb polgárok sorában foglal helyet. A városi törvényhatósági bizottságnak tagja és az iparostanonciskola felügyelő bizottságának is tagja. Tóth Mihály cipészmester. A magyar lábbelikészítő ipar egyike azoknak az iparágaknak, melyek nemzetközi viszonylatban is első helyen állanak. A magyar lábbelikészítő szakmunkást még Párzsban is, a divat metropolisában is örömmel alkalmazzák és a legfejlettebb iparú nyugati államokban csodálnak meg egy-egy magyar készítésű cipőt. A kiváló magyar cipészmesterek között is az elsők között foglal helyet Tóth Mihály, aki az 1928. évben rendezett II. aranykoszorús mesterversenyen nyerte el az aranykoszorús mester címet. Tóth Mihály 1878-ban született Recsken. Négyévi tanonckodás után Salgótarjánból Budapestre jött, ahol igyekezett tudását kiegészíteni. E téren az önképző szakegylet végzett igen hasznos munkát, amelynek Tóth Mihály éveken át lelkiismeretes és szorgalmas hallgatója volt. Katonasorba kerülve, eljutott Bécsbe és amikor leszerelt, továbbra is ott maradt, hogv tudását kiegészítse. A vidékről elindult fiatalember így Tóth Mihály
