A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Az iparosok adója
76 amilyen időközökben az alkalmazott a munkaadótól illetményt kap és amilyen időközökben a munkaadó az alábbi bekezdés értelmében a kereseti adót az alkalmazott illetményéből levonni köteles. Az alkalmazott minden egyes illetménykifizetés alkalmával köteles a munkaadójának kimutatni, hogy az említett változó illetményből a legutóbbi illetménykifizetés óta mennyi bevétele volt. A szóbanforgó változó illetményeket átalányösszegben is meg lehet állapítani. Az átalányösszeg megállapítására a községi elöljáróság (városi adóhivatal) illetékes. A községi elöljáróságnak (városi tanácsnak) joga van időről-időre akár általánosan, akár egyes szakmák vagy foglalkozási ágak szerint, vagy esetleg egyes esetekre vonatkozólag is megállapítani azt, hogy a magánszolgálatban álló alkalmazottak (tisztviselők, munkások, szolgák, cselédek stb.) ellátásának ■és természetbeni járandóságának helyi forgalmi értéke fejében mekkora átalány- összeget számítsanak a munkaadók az alkalmazottak összilletményeihez. Az átalányösszegek megállapításánál mindig meg kell hallgatni az érdekeltségek képviselőit is. (Kereskedelmi és iparkamarát, mezőgazdasági kamarát, ipartestületeket stb.) A munkaadó köteles két azonos példányban illetményjegyzéket kiállítani és az ezen szereplő 14 pontot kitölteni. Az illetményjegyzéknek mind a két példányában összegezni kell a levont kereseti adótételeket, azután el kell azt látni keltezéssel, és aláírással, a külső oldalán vagy esetleg a felső részén pedig fel kell tüntetni, hogy a jegyzék mely hónapra, illetőleg a hónapnak mely napjaira vonatkozik. Az illetményjegyzéknek két példányával együtt a levont adót az illetékes község (város) pénztárába, a levonást követő hónapnak 15. napjáig be kell szolgáltatni. A községi (városi) pénztártól visszakapott példány a munkaadónál marad és ott megőrzendő. Ha a munkaadó postatakarékpénztár útján fizeti be az adót, akkor az illetmény jegyzéknek csak egyik példányát tartozik a községi (városi) hatósághoz beküldeni. Nem köteles a munkaadó külön illetményjegyzéket kiállítani abban az esetben, ha az illetmények kifizetéséről bérfizetési jegyzéket készít és ezt a jegyzéket indigópapír használatával két egyező példányban úgy állítja ki, hogy a jegyzék a megkívánt adatokat tartalmazza. Ilyen esetben is megengedhető, hogy a munkaadó csak a járandóságokbani végösszegét feltüntető kimutatást terjesszen be. Ha több munkaadó közösen tart magánalkalmazottat szolgálatban, ennek az alkalmazottnak az összes munkaadóktól együttesen élvezett illetményeit az a munkaadó köteles összevonni és az adót levonni, aki az illetmény legnagyobb hányadát fizeti ki, ha pedig az illetményt egyenlő arányban viselik, akkor megállapodhatnak arra nézve, hogy melyik munkaadó vonja le az összeilletmény után járó kereseti adót az általa kifizetett illetményből. Az olyan munkaadókra nézve, akik kevés alkalmazottat tartanak, továbbá azokra, akik bármi oknál fogva az illetménykimutatások vezetésére célszerűen nem kötelezhetők (pl. mezőgazdák, kisebb iparosok, kereskedők stb.), végül azoknál, akik időszakonként bizonyos munkálatokra alkalmaznak ezen törvény hatályába eső bérmunkásokat, a szolgálati illetmények után járó adókat átalányösszegben kell megállapítani és pedig évenként vagy ennél rövidebb időszakokra is. A kereseti adót olyan munkaadóval szemben kell átalányösszegben meg
