A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Az iparosok adója
63 nem bizonyította — általában 500—1000 pengőben kell a kereseti adó alapjául megállapítani. Az állandóan segédekkel dolgozó iparosoknál — hacsak az adózó a valóságos jövedelmét más összegben hitelt érdemlően nem bizonyította, 1000 pengőt meghaladó jövedelmet kell általában vélelmezni és pedig az egy állandó segéddel dozgozó iparosoknál általában 1050—1400 pengő értékű jövedelmet, minden további állandó segéd után 200—400 pengő jövedelmet kell számítani, figyelemmel a helyi viszonyokra és az egyéb üzleti körülményekre. Ha a segédek száma időközönként változott, akkor ennek megfelelően kell minden egyes segéd után a 200—400 pengő jövedelemnek annyi tizenketted részét számításba venni, mint ahány hónapig az illető segéd alkalmazásban állott. Ha valamely munkaadó tanoncainak száma a segédek számának 30°/0-át túlhaladja : minden három tanoncot 1 segédnek kell számítani. Az iparosok legkisebb jövedelmének megállapítására két körülménynek van döntő befolyása és pedig : 1. az iparág minőségének és 2. annak a körülménynek, hogy a foglalkozást az adózó kizárólag, tehát létfentartás céljából, avagy csak mellékesen folytatja. Ebben az utóbbi esetben például faluhelyeken a föl dm íveléssel is foglalkozó iparosoknál az adóalapot 20—50°/0-kal kisebb összegben kell megállapítani, mint annál az iparosnál, aki iparát főfoglalkozásként folytatja. A foglalkozás mineműsége pedig az adóalapot, illetőleg a legkisebb jövedelem összegét 20—50%-kal emeli. Az összeíró közegek az érdekképviseletekkel folytatandó tárgyalások során megállapítják azt, hogy melyek voltak azok az iparágak, amelyek területükön az előző év folyamán a többi iparágakhoz viszonyítva, lényegesen többet kerestek. Az ilyen iparággal foglalkozó ( adózóknál a fentebb megállapított minimális jövedelmeket általában 20—50°/0- kal magasabb összeggel lehet számításba venni. Az iparosok közül eltérő elbánásban részesítik : 1. a mészárosokot és henteseket, 2. az italmérőket és 3. a fuvarosokat. Ezekre az iparosokra nézve ugyanis az adóhatóságoknak a hatósági nyilvántartásokból tényleges adatai vannak és így a minimális nyereségek megállapításánál ezekből az adatokból kell kiindulni. A mészárosoknál és henteseknél általában a levágott állatok alapján kell az adóalapat megállapítani, figyelembe véve azt is, hogy az illető maga vág, avagy a húst vásárolja. A mészárosoknál és henteseknél az érdekképviseletek meghallgatása és a helyi viszonyok figyelembevétele alapján egy-egy levágott marha után legalább 16, sertés után legalább 10, borjú után legalább 4, egyéb állatok után legalább 3 pengő minimális jövedelmet kell számításba venni. Ha valamely mészáros vagy hentes nem vág, hanem a húst várárolja, minden kilogram után legalább is 6—10 fillér jövedelmet állapítanak meg a helyi viszonyoknak megfelelően. A lóhúst kimérő mészárosnál figyelembe veendő az is, hogy a levágott ló után nem érhető el akkora nyereség, mint a levágott ökör vagy tehén után. Az italmérőknél a minimális nyereség kiszámítása a kimért italmennyiség után eszközlendő, az italmérési jövedéket szabályozó rendelet értelmében gyűjtött adatok alapján. Az érdekeltek meghallgatása mellett tehát megállapítják az előző évi italárak alapulvétele mellett a literenkénti tiszta hasznot,,
