A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Dr. Dobsa László: A kézművesipari szervezetek fejlődésének története, különös tekintettel a hazai viszonyokra
32 szabályaira nézve a jelterjesztéstől számítva 3 hó alatt, a későbben alakulókéra nézve pedig 30 nap alatt észrevétel nem tétetik, a társulat alapszabályai értelmében megalakulhat. 78. §. Az alapszabályok nem tartalmazhatnak olyat, mi által az egyes tagok az ezen törvény alapján őket megillető jogok tetszése szerinti gyakorlatában megszoríitat- hatnának, vagy akadályoztathatnának. Ipartársulatba való belépésre egy iparos sem kényszeríthető, valamint hogy a belépés sem tagadható meg oly iparostól, ki az alapszabályok feltételeinek eleget tenni akar és képes. A kilépő tag a társulati kapcsolatból folyó javadalmakra és társulati vagyonra igényt nem tarthat. 80. §. Ha egy társulati tag halála után annak iparát özvegye vagy árvái számára üzletvezető gyakorolja, az elhunytak tagsági jogai és kötelességei az özvegyre, özvegységi idejére, vagy a kiskorúakra, kiskorúságuk idejére szállnak át. 81. §. Az ipartársulatok az illetékes közigagzgatási hatóság felügyelete alatt állnak. 82. §. A társulatnak más ipartársulattal való összeolvadását, vagy a társulati kapocs teljes felbontását célzó közgyűlési határozat végrehajtása csak akkor történhetik, ha a társulat minden kötelezettségeinek és tartozásainak eleget tett. A tartozások levonása után fennmaradó társulati vagyon a társulati tagok közt semmi szín alatt fel nem osztható, hanem ha más ipartársulatba beolvadás nem történik, az alapszabályok értelmében közhasznú iparcélokra közgyűlési határozat által adományozandó. Az 1859. évi császári nyiltparancs értelmében az ipartársulatokba az iparosok belépni legalább kötelesek voltak, az 1872. évi ipartörvény ipartársulatába azonban csak az az iparos lépett be, aki akart. A céhek tehát több mint hatszázéves fennállás után megszűntek. A sokezer céhlevél (privilégium) a levéltárakba, a különböző múzeumokba került, vagy magánkézen kallódott el ; de mintha a céhek sírbaszállásával eltűnt volna az a sok céhbeli erény, hagyományos szép szokás, jólét és megelégedés is, amelyek a magyar iparoscéhek életét jellemezték és amelyekkel céhbeli őseink évszázados küzdelmek és erőfeszítések között a magyar kultúrát megteremteni és előbbrevinni segítették. Nem vitatható, hogy a nagyipar előretörése, a gazdasági rendszerek meg változása, az igények megnövekedése, a tőke előnye a versenyfeltételeknél, az Ausztriával közös vámterület hátrányai: mind közrejátszottak a magyar kézművesipar csillagának lehanyatlásában ; de az sem vitatható, hogy az az iparpolitka, amelyik a korlátlan szabadságot az 1872. évi VIII. t.-c.-ben törvényesítette, egyenesen szánt-szándékkal tette tönkre azokat az életfeltételeket is, amelyek a magyar kézművesiparosság számára még fennmaradtak.
