A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
246 A XI. Árumintavásár tehát az annyi embertelenül súlyos megpróbáltatásokon átesett, de már ismét a békebeli termelés rendje jelé orientálódó magyar ipar generális bemutatkozása lévén, — különös jelentőségét is e célkitűzés adja meg. Termelőképességünk mérve és kapacitása tekintetében maga a belföldi kereskedelem is abszolút tájékozatlan ebben a zavaros átmeneti időben. A pesszimizmus egyenesen halálhírét költi a háborút megelőző években, vámterületi közösség ellenére is, reményteljes fejlődésnek indult ipari produkciónknak. Ám a leírhatat- lanul súlyos viszonyok között meglepő eredményeket feltüntető magyar ipar lélekemelőén rácáfolt a csüggedőkre. Ezenfelül pedig egycsapásra nyilvánvalóvá tette : mily súlyos mulasztás volt gazdaságpolitikusaink részéről az önálló vámterület megvalósításának elodázása, az a bécsi befolyásra reagált kormányzati közszellem, mely — amíg a közvéleményt nyakatekert gazdasági szofizmákkal áltatta, addig a magyar ipar legvitálisabb érdekeit szabad zsákmányul dobta oda a velünk szemben gyarmati politikát folytatni szándékozó Ausztriának. Ma már hiábavaló a rekrimináció ! De minden elismerés joggal megilleti az 1920-as vásárt rendező Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarát, mely — vissza nem riadva a szörnyű nehézségektől, sőt a kudarc kockázatától — friss reményt ébresztett a sokat szenvedett nemzet lelkivilágában. Hasonló eredménnyel zárult az 1921 május 14—26. közötti XII. Keleti Vásár is. Ezen már 606 kiállító jelenik meg. Csupán azért nem több, mert a vásár szokásos helye: a városligeti Iparcsarnok, a jelentkezők számához mérten annyira szűknek bizonyul, hogy a rendezőség kénytelen bizonyos szelekciót keresztülvinni ; sok jelentkezőt visszautasítani, a külföldiek számát pedig jobb meggyőződése ellenére és a nemzetközi jelleg rovására, restringálni. A helyhiány azonban csakhamar cselekvésre bírta a Kamarát. Az 1922. június hó 17—26. között megtartott XIII. Budapesti Árumintavásár számára már nagyobbméretű, új csarnokot emeltet s igénybe veszi a csarnokok körül elterülő, kiállítási célokra alkalmas külső területeket is. A rendezőség számítása helyesnek bizonyult. A vásáron mintegy 700 kiállító vesz részt 5385 m2 területen. A látogatottság és üzleti elevenség is igen nagy. Különösen a Balkán és a kelet érdeklődése igen szembeszökő. E felfokozott érdeklődés nagyrészben köszönhető annak, hogy a vásár ez alkalommal már némileg kiépített bel- és külföldi képviseleti láncolattal s ezen keresztül az eddiginél nagyobbszabású propagandával dolgozik. Ez évben minősül elsőízben a vásár területe vámszabadraktárnak s ugyancsak első alkalommal kapcsolódnak be a vásárszervezetbe a hivatalos kirendeltségek is, melyek mindannyian előmozdítói voltak a sikernek. Csaknem mindenben azonos szervezetű, lefolyású és sikerű volt a következő évi (május 19—28.) XIV. Árumintavásár is, mely főként azért bír nevezetességgel, mert jól bevált külföldi mintára, ezúttal vezeti be először a rendezőség a különféle kedvezmények igénybevételére jogosító vásárigazolványokat. Az 1924. évi (május 31.—június 10.) XV. Budapesti Árumintavásár kiállítóinak száma már annyira felszaporodik, hogy a rendezőség kénytelen az eddigi objektumokon és területeken kívül a Műcsarnok épületét is igénybe* venni. 747 kiállító 6675 m2 területet népesít be igen értékes és változatos kollekciókkal. A látogatók száma 100%-kal emelkedik, miben nagy érdeme van az immár 59-re szaporodott tiszteletbeli képviseletnek is. Az 1925. év ismét fordulópont a vásár történetében. A fordulat kedvező : ez évvel lép be az intézmény gyorsiramú fejlődésének fénykorába. A gazdasági helyzet még távolról sem mondható konszolidáltnak, de egyes megnyugtató jelenségek már fel-felbukkannak. Európa államai között a feszült-
