A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
237 az árumintavásár ók tőzsdeszerűségének kidomborítására. Éppen ez a tőzsdeszerűség az, mely a mintavásárt a közönséges áruvásároktól élesen megkülönbözteti. Az utóbbiak ezt rendszerint nélkülözik, az eladó és vevő a helyszínen megtekinti, szabályszerint készpénzfizetés ellenében megszerzi s át is veszi az árut és az ügyletkötések típusa a detaileladás. Kivételt e részben csupán bizonyos aukciók tekintetében tehetünk, melyek gyakran kétségtelenül tőzsde - jellegűek és engros ügyletkötésekkel foglalkozók ugyan, de éppen ezért közelebb állanak a tőzsdéhez és az árumintavásárhoz, mint a közönséges vásárokhoz. Már rámutattunk arra, hogy különbség áll fenn az árumintavásárok és a kiállítások között is. Ismétlések elkerülése végett e helyen tehát csak emlékeztetni kívánunk röviden arra, mikép a kiállítások célja túlnyomólag, sőt gyakran kizárólag a demonstráció, az oktatás, szemléltetés. Önként értetődik, hogy a modern árumintavásároknak is van kiállítási jellegük. Sőt minden jel arra mutat, hogy a gazdasági jellegű kiállítások helyét hovatovább az árumintavásárok foglalják el; ezek a kitünően beszervezett, fürge és óriási tömegvonzó hatással bíró intézmények, melyek — céltudatos adminisztráció esetén — lényegesen kevesebb költséget hárítanak a kiállítókra s ezzel szemben őket előnyös üzleti eredményekkel* kecsegtetik. Az utóbbi időben már a legtöbb mintavásár az artisztikus kiképzésre is súlyt helyez s így a demonstratív kívánalmak sem szenvednek csorbát ; a kereskedelmi relációk elmélyülésén kívül tehát a szaktudás és közízlés fejlesztésére is kiváló alkalom kínálkozik. Áttérve ezek után a mintavásárügy történelmi fejlődésének rövid ismertetésére, kiindulási pontunkkal a legrégibb európai mintavásárt, a »Leipziger Mustermesse«-t vesszük. Tesszük ezt pedig azért, mert tény, hogy minden újabban keletkezett árumintavásár a leipzigit igyekezett lemintázni s minél inkább megközelítette a világhíres modellt, annál több sikert könyvelhetett el a fejlődés során. Akik az árumintavásárokat előszeretettel minősítik az áruvásárok egyszerű folytatásának, szívesen visszaviszik a »Leipziger Messe« eredetét Frigyes Ágost uralkodásának idejéig (1694—1733). Ezek azonban legkevésbé sem tekinthetők árumintavásároknak. Tipikus áruvásárok voltak ezek, melyeknek idején a vásárosok, vásári mutatványosok ezrével lepték el a várost. Tavasszal és ősszel egész szekértábor tanyázott a város minden szabadterén s a rögtönzött, ideiglenes vásári csarnokok — a »Messebude«-k különös, bizarr színt, a tolongó, zajongó tömegek pedig rendkívüli élénkséget kölcsönöztek a vásártartó városnak. A »Jahrmarkt«-okát azonban terjedelmük, sőt egyre jobban kidomborodó nemzetközi karakterük sem tehette mintavásárokká, mert az eladók forgalomba- hozni szándékolt egész árukészletüket felhozták s ott a helyszínén eladni törekedtek. Minták alapján történő ügyletkötés csak később — 1781 -ben — veszi kezdetét. De az ekkor megtartott Jahrmarktokat még mindig nem lehet tiszta típusú )>Mustermesse«k-nek tekinteni, mert a minta alapján való ügyletkötés mellett még mindegyre vígan folyik a közvetlen vásározás, sőt a detaileladás is. A vasúti közlekedés megindulása ütötte az első, mély sebet ez őseredetű áruvásáron. Megkezdődött ugyanis az utaztatás. Kereskedelmi utazók — főleg angol textil vállalatok képviseletében — üzlethelyiségükben keresték fel a vevőket s e kényelmes árubeszerzési és forgalombahozatali mód rövidesen nép
