A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
227 Nem, valóban nem lehetett a világkiállítások követésreméltó iskolapéldája a nürnbergi kísérlet. De mégis tisztelettel kell meghajolnunk a kezdeményezés előtt, mert letagadhatatlan, hogy a germán frank szellem már sok évszázaddal ezelőtt is hajlandó volt versenyre kelni mindazokkal a népi törekvésekkel, melyek az ipari termelés tökéletesbülésében látták gazdasági és ezen át politikai érvényesülésük előfeltételét. A világkiállítások modem értelemben felfogott gondolata azonban mégsem német, hanem angol talajban vert erőteljes gyökeret. Az 1845-iki londoni országos kiállításon született meg a gondolat. Felvetette pedig Viktória angol királynő néhai férje, a »prince consort«, Albert herceg, aki a világkiállítás szükségessége mellett a következő szavakkal érvelt: »A kiállítás célja és feladata, hogy az egész emberi nem fejlődésének magas színvonaláról hű és eleven képet nyújtson és kijelölje azt az irányt, melyben a népeknek és nemzeteknek kultúrájuk és anyagi tevékenységük fejlesztése érdekében haladniuk kell. E kiállításnak meg kell győzni bennünket arról is, hogy e törekvések csak akkor valósulhatnak meg tökéletesen, ha egymás kölcsönös támogatására készen állunk tehát béke, szeretet, kölcsönös támogatás által, melyekre nemcsak az egyes embereknek, hanem a föld valamennyi népeinek készen kell lenniük.« A herceg szavaira az egész kultúrvilág felfigyelt s az első londoni világ- kiállítás 1851-ben valóban létrejött. A kiállítás igen nagy külső és belső sikerrel zajlott le. A hatalmas tömegű látogatóközönség igen gazdag és rendkívül tanulságos kiállítási kollekciókon át ismerhette meg és csodálhatta a kultúrnemzetek impozáns technikai felkészültségéről tanúskodó produktumait. A kristálypalota termeit 14.837 kiállító pompás anyaga töltötte meg. E számból Nagybritanniára 7381, az Amerikai Egyesült-Államokra 4990, Franciaországra 1710, Poroszországra és a többi német államokra 1536, Ausztriára 731 kiállító esett. (Nem feltétlenül megbízható egykorú feljegyzések szerint az osztrák csoportban néhány magyar cég is szerepelt.) A londoni világkiállítás úgy Angliára, mint a többi államokra igen tekintélyes előnyöket származtatott. Anglia kivitele a kiállítást követő két év alatt 21 millió font sterlinggel emelkedett s általában a nemzetközi áruforgalom világszerte hatalmasan föllendült. A beszerzési források, az anyagok, a technikai eljárások ismerttekké váltak s a különböző nemzetek az ipari termelés terén egymástól igen sok értékesíthetőt elsajátítottak. Érthető ily viszonyok között, ha a londoni sikert a mindig és mindenben rivális Páris megirigyelte s már négy évvel később : 1855-ben megrendezte a franciák első világkiállítását; a londoninál nem kisebb sikerrel. E nagy sikernek tulajdonítható, hogy a pompásan megrendezett első kiállítás még be sem zárult s máris megszületett az eszme, hogy a jövőben ötévenként rendszeres világkiállításokat kell tartani. Az eszme testet öltött s a párisi nemzetközi kiállítást — nem ugyan pontosan öt év múlva, de már 1862-ben — követte a londoni második. Sikert hozott ez is. De egyszersmind — főleg az inkább statisztáló államok érdekeltsége körében — meghozta azt a bizonyos érdeklődéshiányt is, amelyeket újabban t>Expo- sitions-Müde<i-nek szoktunk nevezni. Bármily értékes és érdekesen tanulságos anyagot tártak is fel ugyanis ezek az ismétlődő világtárlatok, lényegileg a brit és frank szellem — koncedáljuk : impozáns — vételkedésének voltak elsősorban és főként tekinthetők ; a többi államok pedig vagy csak a keretet adták, vagy pedig — mint a világ minden 15*
