A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
225 Az 1845-iki kiállítás visszaesése csak látszólagos. Ez a kiállítás ugyanis kifejezetten ama vállalatok és műhelyek termékeinek bemutatására rendeztetek csupán, melyek az 1842-iki kiállítás után keletkeztek, illetve fejlődtek magasabb színvonalra. A legközelebbi országos műkiállítást Kossuth, illetve az iparegyesület 1850-re tervezte. A szabadságharc és a reája következő nemzeti katasztrófa azonban a kiállítási akciókat hosszú időre beszüntette. A 40-es évek kiállításügyi történelmének teljességéhez tartozik még annak megemlítése is, hogy a kiállítási akcióban a vidék sem maradt tétlen s vidéki városaink szinte vetélkedve rendezték meg — inkább provinciális érdekű — kiállításaikat. 1843-ban Nagyszeben, 1844-ben Kolozsvár és Nagyszeben, 1846-ban Kassa, Eperjes és Győr, 1847-ben Sopron és Nagyszeben rendeztek általában jelentőssikerü kiállításokat. * * * Ismertetnünk kell még dióhéjban két legnagyobb országos kiállításunk : az 1885-iki országos és az 1896-iJci millenniumi kiállítások előzményeit és eredményeit is. Az 1885-iki országos kiállítást nagyszabású előkészítő munkálatok előzték meg s hazánk e valóban európai értelemben vett első nagyszabású kiállítása igen jelentős erkölcsi sikert ért el úgy a belföldön, mint a külföldről rekrutáló- dott látogatók tömegeinek körében. Magyarország lakossága voltaképen ekkor eszmélt fel elsőízben saját, éppen nem jelentéktelennek bizonyult produkció- képességére, — ezenkívül pedig a külföld bizalma is fölébredt s a kiállítás nyomán internacionális viszonylatban is igen élénk gazdasági tevékenység fakadt, mely az ország anyagi helyzetének tartós és gyökeres javulását idézte elő. Számokban kifejezve : a kiállítási terület 300.000 m2-t tett ki ; ebből 102 épületben 70.000 m2 volt fedett terület. Az építkezés költségei 2,000.000 forintra rúgtak ; a látogatók száma 1,759.368 volt ; a bevételek főösszege 3,637.452 forintot, a kiadásoké 3,598.955 forintot tett ki. Látható e két utóbbi adatból, hogy már a bevétel-kiadási mérleg is passzív volt s még ezen felül is közel félmillió deficitet kellett elszenvedni, mely körülmény a kézzelfogható normális siker mellett is egyelőre meglehetősen lelohasz- totta az országos kiállítások rendezésére irányuló kedvet. Annál gyakrabban ismétlődtek meg azonban a helyi jellegű s többnyire szakkiállítások, melyek az illető vidék gazdasági életének föllendítése körül sikeresen működtek közre. Az ezredéves országos kiállítás megrendezését az 1892. évi II. törvénycikk rendelte el. Az ezeréves magyar nemzetnek ez a nagyszabású — s tegyük hozzá mintaszerűen megrendezett — gazdasági, tudományos és társadalmi bemutatkozása sokkal közelebb áll a jelenhez, minthogy előkészületeivel, befolyásával, különböző irányú kihatásaival bővebben foglalkozni szükségesnek látszanék. Különben is egész könyvtárt kitevő, kitűnő szakmüvek foglalkoznak minden vonatkozásban hazánk eme legnagyobbméretű és legreprezentativabb jellegű kiállításával. Feladatunk tehát csupán arra szorítkozik, hogy néhány számadat ideiktatásával dokumentáljuk az elért eredményeket. A kiállítók összes száma 21.210 volt ; az elfoglalt fedett terület 116.230 m2-t, a szabad terület pedig 68.225 m2-t tett ki. Ez a létszám a kiállítási anyag által tényleg lefoglalt mennyiséget tünteti fel ; a kiállítási összterület azonban 15
