A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Dr. tokai Oláh Béla: Kiállítások, vásárok, mintavásárok
220 Amidőn a céhek eleven ereje hanyatlásnak indult, amidőn a bennük germán szisztematikussággal megtestesült termelési szellemet az osztályharcos jelszópolitika kezdte mételyezni, amidőn tehát e gazdasági szempontból éppúgy, mint kulturtörténelmi vonatkozásaiban alig felbecsülhető jelentőségre szert tett intézmények kiélési formáikkal lényegüktől és prediszpozicióiktól eltérő tév- utakra terelődtek,— két évszázados tespedés után — egyszerre csak életrekelt a francia gondolat, mely a maga sajátos eszközeivel és stílusával új lendületet, új értelmet adott a kiállításügynek. És meg kell állapítanunk, hogy a német földből átültetett s ott elcsenevészedett palánta a francia leleményesség és ízlés humuszában pompázatos tenyészetre elevenedett. A XVIII. század kiállításügyének történelmében a vezető és megtermékenyítő szerep vitathatatlanul Franciaország érdeme. * * * A »rokokó század« kora XV. Lajos vagy még inkább : madame Pompadur! Élvhajhászó, költekező király, örökös szenzációra éhes, pazarló udvar, a politikai raffinement minden boszorkánykenőcsével megkent elképzelhetetlenül hiú királyi kokott, aki éppúgy kezében tartotta az uralkodót, mint az agyonsanyargatott, lelketlenül kiszipolyozott népmilliók sorsát; aki féktelen feltűnési vágyában számolatlan milliókat költött divatra, mulatságra és a hivalkodás minden elképzelhető lehetőségeire, divattá tette a kiállítások divatát is, tisztán csak saját felsőbbrendűségének splendid dokumentálására s nem is eszmélve arra, hogy amikor önös érdekeit szolgálja az új szenzáció, ugyanakkor páváskodásával egy univerzális jelentőségű közgazdasági intézménynek veti meg az alapját. Az első ilyen kiállítás 1763-ban zajlott le. Jellege : műkiállítás. Sikere : minden várakozáson felül való. Nemcsak az udvart, nemcsak a kiváltságosak osztályát : Párizs egész népét is elbűvölte a sok látnivaló, amely pedig korántsem a dolgozó tömegek termelésének önérzetbiztató eredményeit tárta fel, hanem sokkal inkább azt a hallatlan luxust állította közszemlére, amit főrendű hatalmasságok, udvari kegyencek és egyéb paraziták fejtettek ki a dolgozó, verejtékező és a százszorosán megalázott nép rovására. Mai világszemléletünk józan logikája szerint azt kellene hinnünk, hogy az 1763-iki első párisi műkiállítás pompája egyenesen felbőszítette a kiuzsorá- zott népet. Ostoba szentimentálizmus ! A műkiállítások népszerűsége egyre gyarapodott és nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy az intézmény hova-tovább közszükségletté vált. »Panem et circenses !« Az elgyötört népnek talán eleinte narkotikum volt megfüröszteni sóvár szemeit az eléje táruló pompában. Később azonban a kiállítás ösztönösen megsejtett lelki szükségletévé vált s csak a forradalom demokratikusabb eszmeáramlatára volt még szükség, hogy a hivalgó pompa kultusza mellett felismerje a kiállítások gazdasági jelentőségét. * * * 1797-ben az illetékesek — ezidőszerint az ötszázak tanácsa —már gazdasági szemszögből vizsgálja a kiállítások jelentőségét s Dannon és de Neuchateau tudományos megállapításokon nyugvó lelkes agitációja folytán 1798 szeptember 18-án megnyílt a Marsmezőn az első 13 napos időtartamú francia iparkiállítás. Csaknem egy negyedévezredre volt tehát szükség az 1569-iki germán kezdeményezésektől* az Í798-iki frank kezdeményezésebig. És feljegyzésre érdemes jelenség, hogy amíg az első nürnbergi kiállítás gondolatára az ősi iparűzés produkciójának magasfokú fejlettsége vezetett, addig az első párizsi ipar-
