A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)

I. rész - Dr. Dobsa László: A kézművesipari szervezetek fejlődésének története, különös tekintettel a hazai viszonyokra

céhei számára már egyöntetű céhszabályokat adat s hogy a pozsonyi mészárosok, lábbelikészítők (vargák) és pékek ismert céhszabályai is 1376-ból valók, s hogy ezekben a céhszabályokban az illető iparosok »régi idők óta« von (alter- sher) jogokra hivatkoznak : valószínűvé teszi, hogy a XIV. században már kiforrott céhintézménnyel van dolgunk, amelynek előfutárjai a XII., de legalább is a XIII. században keresendők.

A Nagy Lajos király adta szászszéki céhszabályzat bepillantást enged a kézművesmesterek akkori életébe, de meg felsorolja azokat a mesterségeket is, amelyek az akkori Királyföldön már számottevők voltak ; ezért ezt a szabályzatot egész terjedelmében leközlöm :x)

»Mi, az erdélyi hétszék elöljárói, bírái, tanácsosai, polgárai és lakosai valamennyien, tudomására hozzuk jelen levelünkkel úgy a mostan élőknek, mint az összes jövendőbelieknek, akiket illet, hogy kézműveseink újonnan visszaállított és engedélyezett valamennyi céhe, a mi természetes és legfelségesebb urunk Lajos, Magyarország, Lengyelország, Dalmácia, stb. fejedelem urának legkegyelmesebb engedelmével, érett megfontolás után s előzetes tanácskozások alapján, valamennyi kézművesünk akaratával és beleegyezésével, különösen pedig Goblinus erdélyi püspök úrnak, Krisztusban a mi tisztelendő atyánknak, továbbá a nemes férfiúnak, Scharpenek János úrnak, a Lanzcron nevezetű vár ispánjának különös rendeletére és utasításai alapján, a közjónak jobban megfelelő királyi rendelet szerint mindenkinek közjavára, méltányosságára és hasznára törekedvén, kézműveseink sok régi és rossz szabályait eltörölvén, az alant írt határozatokat és végzéseket rendeltük a Szebenben, Segesvárott, Szászsebesen és Szászvároson lévő és leendő egyes kézműves céhek számára.

Nevezetesen, hogy az Ur születése ünnepének nyolcadán belül minden céhben évenként két céhmester választassék, kik esküvel fogadják, hogy a város és a tarto- mány közérdekét az ö mesterségükben szem előtt tartják ; hogy céhökben semmiféle tiltott jogtalanságot tudva, sem barátságból, sem kedvezésből, sem adományért meg nem engednek, sem megtorlatlanul nem hagynak és hogy gyűlölségből egyetlen ártatlant sem bántalmaznak. Ugyanezen céhmesterek az ö székük polgárságának és lakosainak negyedévenként tartandó gyűlésein jelen lesznek, hogy ha ott a közjóban vagy a kézművesek dolgában valami fogyatkozás mutatkoznék, azok ugyanott előterjesztetvén, kijavíttassanak és pótoltassanak.

Továbbá, hogy bármely kézműves a maga mesterségét bármi helyes módon akarná gyakorolni, a munkájához és mesterségéhez tartozó kellékeket és szükségleteket amennyit akar és képes, a maga számára egyedül, más, vagy mások társasága nélkül vásárolhat, a saját művéből amennyit akar és módjában áll, készíthit, vásárba vihet és árúsíthat, úgy házánál, mint a piacon ; valamint inast és segédet saját munkájához amennyit csak akar, szabadon tarthat.

Továbbá egy kézműves se zálogólhasson meg adósságáért, mellyel neki tartoznak, senkit semmi módon, sem pedig más kézművest az olyannak dolgozni ne akadályozzon, hanem követelését bírói eljárás útján követelje s keresse.

Továbbá két vagy több mesterséget egy kézműves se gyakoroljon, hanem ha közülök valamelyik több mesterséghez is ért, azok közül azt, melyet gyakorolni akar, válassza ki, a többi mesterséget 20 márka finom ezüst büntetés az alább írt módon való megfizetésének terhe alatt örökre elhagyja.

Továbbá, ha bárki, bármely jövevény kézművest valami bűnnel vagy becstelenséggel vádolna, ezáltal őt a céhbe felvételben megakadályozni akarná, a vádló azt *)

*) Szádeczky Lajos dr.: Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon, II. Okirattár» 7—13. old. Budapest, 1913. — Fordítás a latin eredetiből.