A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Dr. Dobsa László: A kézművesipari szervezetek fejlődésének története, különös tekintettel a hazai viszonyokra
1 / A város urai, később hatóságai (tanács) tehát szintén igyekeztek a kézmű- vestelepek kedvében járni s mikor a pajtásságok és oltáregyesületek megerősödve, a városok védelmében is számottevő szerepet vállalhattak, viszonzásul a városok urai és hatóságai készek valának az iparosok társulatait is védelmükbe venni s ezt az oltalmat törvényesen szabályozni. A tekintélyre szert tett kézművestársulatok lassanként kivívják vagy kicsikarják a privilégiumokat, s ezekben a kiváltságokban a vallásos és emberbaráti, nemkülönben társadalmi kötelezettségek mellett — igyekeznek saját érdekeiket is körülbástyázni. Megalakulnak a csak bizonyos foglalkozási kört betöltő mesteremberek céhei, s kiváltságaikat, rendtartásaikat, szokásaikat, védelmi rendszabályaikat a fenhatósági jogokat gyakorló személlyel vagy közületiéi megerősíti étik. Céhlevelet, ártikulusokat nyernek s ezeken belül olyan autonómiát, mely a saját ügyeikben való rendelkezésüket biztosítja. A régi, vallásos társulatokból céhekké alakult iparosegyesületek ártikulusai természetesen nagy súlyt helyeznek a lelki életre, a hitbeli buzgóság fokozására, a tiszta, erkölcsös életre. Az özvegyekről és az árvákról való gondoskodás, az elhúnyt iparostársak eltemetése, a betegek istápolása, fontos szerepet játszanak a céhek életében ; de kiterjeszkednek az ipari rendtartásra is, a készített iparcikkek szolidságára, a munka díjazására, az ipari verseny kizárására, a kontárkodás meggátlására, a vásárok mikéntjére s végre a mesterek, legények és tanulók kötelességeire és jogaira. A céhen belül — ipari ügyekben és a tisztességes viselkedést illetőleg — bíráskodási jogot is gyakorolnak s a szó teljes értelmében elsőfokú iparhaiósági ténykedést fejtenek ki. A német céhek a X-ik évszázad körül már jelentékeny szerepet játszanak. Mainzban a takácsok 1099-ben a város Szent Istvánról nevezett kapujának őrzésével bízatnak meg s ugyanilyen tekintélynek örvendenek Németalföldön, a Rajna-mentén és Pfalzban ; Wormsban pedig 1149-ben a vászonszövők és halárusok, Magdeburgban 1157-ben a vargák céhe beszéltet magáról. Hazánkban az ipari élet kialakulása természetszerűleg lassúbb és későbbi. A rendezett állammá alakulás ideje tudvalevőleg Szent István uralkodásával esik egybe. Első királyunk alatt lett az ország kimondottan földmívelő állam ; az ő rendelkezései már arra irányulnak, hogy a magyar népet állandó letelepülési helyhez kössék s békés foglalkozáshoz szoktassák. Az állandó helyhezkötést elősegíti a várszerkezet, a békés foglalkozásraterelést célozza az idegen föld- mívelők és iparral foglalkozók letelepítése. A Szent István meghonosította várszerkezet osztályokba sorozta a népet s az alsóbb osztályokat képező várnépek, udvarnokok, szabadosok és rabszolgák foglalkoztak földmíveléssel és az akkori közszükségleti kézművesmesterségek ű zésével. Szent István és utódai alatt a behívott idegen papokkal bejött és külön letelepülésre csábított olaszok, flandriaisk, németek és csehek ismertetik meg a magyarokkal a különféle kézművesmesterségeket s ezekből a behívott »vendégekből« (hospes) alakul ki később a mai magyar kézművesiparosság. A fajmagyar magyar nép nem kedveli az ipari foglalkozásokat ; Bonfini még úgy jellemzi a magyarokat, mint akik iparral nem sokat törődnek, inkább hadakoznak ; Mátyás király udvari társalgója, az élesszemű megfigyelő, Ga- leotto Marzio, sem talál érdemes feljegyezni valót a magyarok ipari tevékenykedéséről ; tény az is, hogy iparosaink neve még a XVII. században is merő idegen s való, hogy az erdélyi és szepességi szász városok céhei azok, amelyek már Nagy Lajos korában is szerepelnek, míg a kimondottan magyar városokban csak a XVIII. században települnek le nagyobb számban mesteremberek. 2
