A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)

I. rész - Dálnoki Kováts Jenő: Koszorús mesterek

184

nyerte el gyönyörű zongorájával az 1925. évi I. Országos Kézművesipari Tárlaton az aranykoszorús mesteri címet. Dehmal Károly bátran nevezhető a magyar zongorakészítés atyjának. Műhelyéből egész sereg növendéke került ki, akik önállósítva magukat, tanítómesterük becsületére váltak. Ipartestületének 18 év^ óta lelkesen dolgozó választmányi tagja, tiszteletbeli elnöke a Zongorakeszitok es Kereskedők Testületének, elnöke a Zongorakészítők Szövetségének és hogy a szakma jelesei között is első helyen áll, bizonyítja az a tény, hogy ő látja el a tanonc-és mestervizsgáztató bizottság elnöki teendőit is.

Fischer Zsigmond kárpitosmester. 1863-ban született Zsámbékon. 1877- ben szegődik el inasnak. 4 évi inaskodás után azonnal külföldre vágjuk és első állomása Bécs, ahol másfél évig dolgozik. Katonai kötelezettségének teljesítése céljából visszatért Budapestre, ahol bevonulásáig Kramer Samu udvari kárpitosnál dolgozott. Ekkor folyt az Operaház berendezése és Fischer ennél a munkánál már vezető állást kap. Katonáskodása után ismét Bécsbe megy, majd innen gyalog Salzburgon és Innsbruckon át Svájcba, ahol előbb Zürichben, majd Baselben nyer alkalmazást. Itt alkalma kínálkozott magánlakások és villák berendezésére, ami tudását igen jelentékeny mértékben növelte. Vágyai azonban tovább hajtották. Néhány év múlva Párisba kerül, ahol az idegenekkel szemben tapasztalható bizalmatlanság igen nehézzé tette számára az elhelyezkedést. A munka nélkül eltöltött időt azonban gondosan kihasználta. Szakmai kirakatokat tanulmányozott, múzeumokat bujkált és apró javításokat vállalt. A következő állomás az evőeszköztisztító tevékenység, amit rangemelésként a borfiúi állás követett. Ebben a minőségben fedezte őt fel gróf Károlyi Gábor, akinek pártfogásával az iparművészeti iskola hallgatója lett, amelyet a legszebb eredménnyel végzett. Néhány kisebb próbálkozás után egy tekintélyes cégnél kap alkalmazást mint szabász, majd mint házonkívüli díszítő. Ekkor készültek Párisban a világkiállításra. Fischer főnöke ezzel kapcsolatban számos megbízást kapott, ami Fischer részére sokoldalú elfoglaltságot jelentetett. Párisból Angliába, onnan Belgiumba, Hollandiába, majd Németországba ment. Hosszabb időt töltött Berlinben, majd visszakerült Baselbe és már-már Angliába kerül, amikor családi okokból hazautazott és a Kram mer Lipót-cég üzletvezetője lett. Ebben az időben még a magyar kárpitosipar szűk keretek között volt foglalkoztatva, mert a jobb körök bécsi kárpitossal rendeztették be lakásaikat. Fischer Zsigmond szívós munkájának köszönhető, hogy a jobbmódú köröket a magyar kárpitosipar számára megnyerte. Tudását készséggel osztotta meg kartársaival és magántanfolyamai igen látogatottak voltak. Ezekkel párhuzamosan a technológián is éveken át tartott előadásokat.

1900 végén főnöke, Kramer Lipót visszavonult és ekkor önállósította magát Fischer Zsigmond. Ezután egjrre jobban fejlődik műhelye és alig rendeznek be középületeket, bankpalotákat, úri villákat Fischer Zsigmond közreműködése nélkül. Ö készítette egyébként valamennjd dunai termesgőzös berendezését is.

Fischer Zsigmondot kartársai atyamesterüknek tekintik. És pedig méltán. Éveken keresztül választmánjd tagja, majd társelnöke volt a kárpitos ipartestületnek, igazgatósági tagja, majd elnöke a kárpitos-és paszományos mesterek országos szövetségének, igazgatósági tagja az Országos Iparegyesületnek, és az Iparművészeti Társulatnak.

Kiváló munkájával különböző kiállításokon számos magas kitüntetést