A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Dálnoki Kováts Jenő: Koszorús mesterek
181 Balogh Rudolf a háborúban is megállta helyét. Hosszabb ideig József kir. herceg mellett volt a katonai beosztása és a leszereléskor a Ferenc József rend lovagkeresztje, az arany érdemkereszt és az I. osztályú vitézségi érem kitüntetéseknek volt a tulajdonosa. Természetesen szakmai kitüntetései is elsőrangúak és aranyérmen, állami elismerő oklevelén, a kultuszminiszer és a székesfőváros díján kívül az 1928. évi Kézműipari Tárlaton elnyerte a szakma legnagyobb kitüntetését: az arany mesterkoszorút. Bauer János gombkötő- és paszományosmester. Gyakran megesik, hogy a hős katonát halála után éri a legmagasabb kitüntetés. A hős katona becsület- rendjét a fejfájára tűzik. Bauer János is ilyen hősi halott, aki halála után nyerte el a magyar kézműiparosok legszebb kitüntetését, az arany mesterkoszorút. Bauer János 1873-ban született Budapesten. Iskoláinak elvégzése után édesapjának, Bauer Ignácnak műhelyében sajátította el mesterségét. Felszabadulása után atyja külföldi tanulmányútra küldi Németországba, ahonnan tudását kibővítve kerül vissza atyja műhelyébe. 1909-ben atyja társul fogadja, akinek halála után 1917 óta Weisz Simonnal társulva, vezeti a céget és növeli annak vevőkörét. Bauer János rövid idő alatt szakmai tekintéllyé válik és különösen hadseregszállításokkal kapcsolatban a legilletékesebb körök kérik tanácsát. Kartársai is nagy tisztelettel és elismeréssel adóznak kiváló tudása iránt és mint a szakmai egyesület elnöke, élénk ipari közéletet élve, lelkesen dolgozik a magyar iparosság érdekében. Az 1925-ben rendezett I. Országos Kézművesipari Tárlat bírálóbizottsága őt az ezüstkoszorús mesteri címmel tüntette ki. Fokozott ambicióval készült az 1828. évben másodízben rendezett aranykoszorús mesterversenyre. Egyike volt az első jelentkezőknek és már az év elején jelentette, hogy kiállítási anyagát elkészítette. Még a kiállítás megnyitása előtt 1928 április 22-én orvosi műtét közben váratlanul elhunyt és nem érhette meg azt a dicsőséget, amelyet cégének kiállítási munkájával szerzett. A jeles mesternek halála után a cég által kiállított munkáit ugyanis a bírálóbizottság az arany mester koszorúval tüntette ki. A jeles iparoscsalád jóhírnevének sorsa most már a meghalt aranykoszorús mester fiának kezében van letéve, aki szintén atyja és nagy atyja mesterségét folytatja. Bárány Dezső hegedűkészítőmester. Igen jóhírű hegedűkészítőmestereink, Tanczer és Lutz kezei alól került ki Bárány Dezső, aki 1871-ben született Budapesten és iskolái elvégzése után 1888-ban szabadult fel. Felszabadulása után sietett külföldre, ahol a legjelesebb mestereket kereste fel, hogy a hegedűkészítés minden titkát ellesse. Megfelelő felkészültséggel került vissza Budapestre, ahol 1898-ban önálló mesterré lett. Már segédkorában célul tűzte ki, hogy régi híres olasz mesterek készítési titkát felderítse és ennek érdekében régi hegedűk utánzásával különös előszeretettel foglalkozott. Kísérletezései nem csupán a régi híres mesterek hegedűinek külsőségeiben való utánzását, hanem a hang tökéletességének elérését is célozták. E különleges munkálkodása igen szép eredménnyel járt és ma talán egyedüli mester az országban, aki ily művészhegedűket előállít. A keze alól kikerült mesterhegedűk többnyire jeles művészek kezébe kerülnek. Az 1928. évi koszorús mesterversenyen dr. Hubay Jenő híres stradiváriusá- nak tökéletes másolatával nyerte el az aranykoszorús mester címet. Bárány Dezső
