A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Gaul Károly: A magyar iparoktatás
E) Államilag segélyezett ipari szakiskolák: Bőr- és cipészipari, Nagyszeben .. .. Gyapjúszövőipari szakiskola ............. Nagy disznódon esti mestertanfolyam .. 5 féle tanfolyam 714 tanulóval 1 » » 35 » Önálló tanfolyam : Békéscsaba (Építőipari téli tanf.) .. .. 1 » » 178 » Eperjes (Ipari továbbképző) ,............ 1 » » 20 » Komárom............................................... 6 » » 84 » Együtt: 11.407 » A volt budapesti Technológiai Iparmúzeum 1912—913. évben tartott férfiszabó-, cipészipari- és asztalosipari vándortanfolyamok száma és népessége 47 volt 803 tanulóval. Inasoktatás Az inasoktatás az 1884. évi XVII. t.-c.-be foglalt ipartörvény elvén föl- épült iparos- és kereskedőtanonc oktatás, a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter főhatósága és a kereskedelemügyi m. kir. miniszter társfelügyelete alatt áll. A tanoncképzés az utóbbi években örvendetes haladást mutat, ami főképpen annak köszönhető, hogy a tanoncok iskolai nevelése mellett az anyagi szükségleteiről való gondoskodás és ezzel kapcsolatban lelkiviláguk ápolása is lassan-lassan tért hódít, mely utóbbi munkában a társadalom is tevékeny részt vett. Az iskolák munkájának eredményesebbé tételére már régebben életbeléptetett szakfelügyelet és tanítói tanfolyamok fokozatos fejlesztése egyrészről, a tanoncoknak a mindjobban szaporodó tanoncotthonokban az iskolai munka iránt való fogékonyabbá tétele, másrészről, azok a fontosabb tényezők, melyek a fejlődés folytonosságát a jövőre is biztosítani hivatva vannak. a) A szakfelügyelet. Az 1912—15. évi időtartamra 24 iparos és 9 kereskedő- tanonciskolai szakfelügyelő kapott megbízást, kiknek körzete 540 iparos és 70 kereskedőtanonciskolára terjedt ki. A szakfelügyelőknek hasznos tanácsadásai, vállvetve a kir. tanfelügyelőségek buzgó működésével, nagymértékben hozzájárultak az iskolák fejlesztéséhez. b) Tanítói tanfolyamok. Ezek az utóbbi években örvendetes tovább- feljődést mutatnak föl. Örvendetes körülmény, hogy ezek nemcsak számban, hanem belterjességben is fejlődtek, mi különösen két irányban mutatkozik, úgymint 1. a közismereti tanfolyamokat az eddigi, egy szünidőre terjedő 4 hetes rendszer helyett, ami elégtelennek mutatkozott, átszervezték 2-szünidős, 4—4-hetes tanfolyamokká. 2. A rajztanfolyamok megmaradtak a régi kétszer hét hetes keretben, de tantervűket közelebb hozták a gyakorlati élet követelményéhez. Az 1913—914. évi szünetekben a közismereti tanfolyamok első részén mintegy 230 tanító nyert kiképzést. A tanfolyamokat végzett tanítók száma a rajztanítás terén 486 tanítóval, a közismereti oktatás terén pedig 313 tanítóval emelkedett az utolsó 3 év folyamán.
