A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Gaul Károly: A magyar iparoktatás
168 valamint ezen csoportokba bevonható más női kézimunkák, nevezetesen a női- ruhakeszitőszabóság 2 ev tartammal. Az elméleti oktatás tárgyai : magyar nyelv, számtan, könyvvitel és rajz. A fölvétel föltételei: betöltött 14 eves életkor es 4 polgári iskola elvégzése. Az iparoktatási intézetek ezen csoportjába az 1913—14. tanévben a következő intézetek tartoztak : Állami nőiipariskolák, Budapest (3 iskolával). Államilag segélyezett nőiipariskola : Debrecen, Igló, Kolozsvár, Kézdi- vásárhely, Marosvásárhely, Miskolc, Nyíregyháza, Szepsiszentgyörgy, Szeged, Budapest székesfőváros (5 intézet). A fölsorolt intézetek közül a legnagyobb a budapesti állami nőiipariskola volt, amelynek az 1913—14. tanévben 1927 tanulója volt. 1909—-1910. tanévtől kezdve az intézet a női kézimunkatanítónők képzésének is egyik szervét képezi. Az államilag segélyezett nőiipariskolákat az 1913—14. tanévben összesen 858 tanuló látogatta. Újabban a budapesti állami nőiipariskola mintájára kísérletek folynak külön munkásnő-tanfolyamok szervezése körül. Iparmúzeumok A) A budapesti állami technológiai Iparmúzeum Az 1913—14. években a szervezeti szabályzatában megállapított program szerint a könyvtára, a gyarapításában csökkentett gyüjteménytára, a kísérleti és laboratóriumi fölszerelése, berendezése, időleges kiállításai, valamint az évről évre fokozatosan fejlesztett ipari továbbképző-tanfolyamok és újabb technikai eljárások fejlesztésére irányuló eljárások révén törekszik az ország iparfejlesztését gyarapítani. Állandó jellegű műhelyszerű berendezésű galvanizáló, a galvanoplasztikai és az ezekkel az iparokkal összefüggő fémszínezési és stereotypiai, valamint az autogén gázhegesztési, továbbá a gázmótorkezelői, elektromotor kezelői, gyönge- és erősáramú szerelői tanfolyamok fejlődtek már, de sajnos még mindig nem állandó jelleggel. Ä technológiai ipari továbbképző és mesteri tanfolyamok közül még a következőket említjük föl : férfi- és nőiszabók, cipész-, szűcs-, könyvkötők, szobafestők, mázolóiparosok, bádogos-, vízvezetéki szerelők és géplakatosipari, végül a malomipari, vaskereskedői és textilipari tanfolyamokat. Kiállítások. A technológiai Iparmúzeum 1913. évben kiállítást rendezett a finomabb fa- és rokoniparágak köréből, célja volt ennek a kiállításnak egyrészt a modernebb faipari gépek és szerszámok, valamint a fának bútorrá való feldolgozásánál szereplő kikészítő- és színezőmíveletek és új eljárások, másrészt pedig az épület- és bútorasztalosipar mindenféle kellékeinek bemutatása. Ezek a kellékek : vasalások, veretek, díszüvegezések, tükrök, hajlított üvegek, in- tarsiák, mozaikok, márványdíszítések stb. E különleges kiállításnak célja volt még azonkívül az esztergályosiparok minden egyes speciális ágának bemutatása, azok gépei, szerszámai, nyersanyaga és készáruja alakjában. Itt is, mint az előző kiállításokon, az a törekvés nyilvánult meg, hogy az elektromos hajtóerőnek alkalmazását az érdekelt iparosság körében ismertté tegye és mintegy megkedveltesse azon előnyök folytán, melyekkel az elektromosüzem, szemben az egyéb motorikus üzemekkel — a körülmények által indokolt esetben, különösen a kisiparra nézve jár. Ezért a kiállításon működésben, sőt üzemben bemutatott gépek közvetlen elektromos hajtásra voltak berendezve.
