A magyar ipar almanachja (Budapest, 1929)
I. rész - Az iparosok adója
110 kivételével. A belföldön előállított cukor <r dóváltságának kulcsa a termelés helyén 4%, a külföldről behozott cukor adóváltsága a vámnál 6%. 3. A hús- és hústermékek után a vágatásnál fizetendő 2 % általános forgalmi adó, az ezt követő átruházások mentesek a forgalmi adó alól. A váltság-összeg lefizetése után akárhány kézen is fordul meg a váltság alá tartozó árú, ez többet forgalmi adót nem fizet. Milyen összeg után kell a forgalmi adót számítani? Az adót mindazok után az összegek után kell fizetni, amelyeket az adóköteles az általa szállított árúk és az általa végzett munkateljesítmények ellenértéke fejében azon időszak alatt vett be (fizetések összege), amely időszakra vonatkozó adót az adózó egyszerre fizeti meg (adókivetési időszak), bevétel alatt a nyers (brutto) bevétel értendő. Meg kell fizetni az adót azoknak az árúknak az ellenértéke után is, amelyeket az adóköteles saját háztartásában használ fel. Ha az adóköteles a megadóztatott bevételt egészben vagy részben visszafizette, a visszafizetett összeget jogában áll az adófizetésnél kellő igazolás mellett levonásba hozni. Adókötelesek a bevételek akkor is, ha nem készpénzben történt a fizetés, hanem pl. jóváírással, csekkel vagy váltóval. Csekk és váltó átadását mégakkcr is fizetésnek kell tekinteni, ha utólag nem is váltották be azokat. Fedezeti váltót a szabályszerű könyvelést vezető adózó nem köteles fizetésnek tekinteni, ha a váltót nem adja tovább. Ez esetben csak a tényleges fizetés vagy a váltót továbbadásának időpontjában köteles adót fizetni. Ha a váltót esedékességkor nem vallja be az adós és ellene csőd vagy kényszeregyességi eljárás folyik, akkor a hitelező kérheti a pénzügyigazgatóságtól a lerótt forgalmi adó visszautalását. Külföldi pénznemeket koronaértékre kell átszámítani, a pénzügyminiszter által időről-időre megállapított kulcs szerint. Csere alkalmával az adót mind a két félnek meg kell fizetnie. Ugyanez áll mindazokra az ügyletekre, amelyeknél a két fél nem pénzben való fizetésre, hanem valamely árú- vagy munkateljesítmény szolgáltatására kötelezte magát. A bizományi ügyleteknél mindig külön adóköteles szállításnak kell tekinteni úgy a megbízó és a bizományos, mint a bizományos és a harmadik személy között kötött ügyletet is, tehát mindkét ügylet után le kell róni az adót. Ha azonban a megbízó határozott kívánságához képest az ügyletet a megbízó nevében kötik meg, úgy az adót az ügylet után csak egyszer, továbbá a megbízott közvetítési díja után kell megfizetni. Ez az értelmezés arra a kereskedőre vonatkozik, aki mellékesen bizományi üzletekkel is foglalkozik. Azok, akik bizományi üzletekkel foglalkozásszerűen foglalkoznak, az adót csak az ügynöki jutalék vagy közvetítési díj után tartoznak fizetni. Ugyanilyen szempont szerint bíráltainak el azok a szövetkezeti központok, amelyek a kötelékükbe tartozó szövetkezeteket látják el árúval és 5 %-nál nagyobb osztalékot nem fizetnek. A kereskedelmi képviseletek abban az esetben, ha nem saját nevükben kötik meg az üzletet és a szállítást a gyár közvetlenül a megrendelő részére teljesíti, szintén csak az ügynöki díj után fizetik az adót. Ha az eladott tárgy ellenértékét nem pénzben, hanem árúban vagy munkateljesítményben kapja meg az adófizető, akkor az eladott tárgyaknak abban -az időpontban szokásos ára után kell az adót fizetni.
