Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára (Budapest, 1924)

A. Általános rész - Külkereskedelmi intézkedések és intézmények

46

M. kir. külforgalmi iroda

Königl. Ung. Aussenhandels- Verkehrsbure au

Budapest, IV., Váci u. 20

Hutásköre : A kereskedelmi, pénzügy- és földmivelési minisztériumok végrehajtó szerve. Ellenőrzi a kivitelt és behozatalt. Wirkungskreis : Vollzugsorgan der Ministerien für Handel, Finan :en und Ackerbau ; Kontrolle der Aus- und Einfuhr. Hivatalvezető (Amlsleiter) : Szende Gyula, vezérigazgató. i Fötisztviselök (Oberbeamte) : Ehler Antal és dr. Ladányi Béla,

Hivatalvezető-helyettes (Amtsleiter-Stellvertreter) : Donáth Sándor, aligazgatók.

Jogtanácsos (Rechtsbeistand) : dr. Ehrenfeld Bertalan. j Pénztárfőnök (Kassenchef) : Lessner Gusztáv.

Vámpolitikai intézmények — Zollpolitische Institutionen

a) Vámtarifa

Magyarországon ezidőszerint még az 1907. évi autonóm vámtarifa (az 1907. évi Lili. te.) van érvényben. A trianoni békeszerződés fentebb idézett 206-ik §-a értelmében ezen vámtarifa szerződéses tételei hatályon kivül helyeztettek és minden országgal szemben csak az autonóm tételek nyernek alkalmazást Kivételt képeznek 1924 julius 26-ig a friss és szárított gyümö.cs, friss főzelék, faolaj, tojás, sertés- és hentesáruk és élőszárnyas, melyek bevitelére nézve a velünk 1914 julius 28-án vámszerződésben állott országokkal szemben az akkori szerződéses tételeid maradnak érvényben.

b) Vámfelpénzek

A vámtarifatörvény értelmében a vámok aranyban fizetendők. A háború előtt ez egyszerű volt. A vámot az Osztrák-Magyar Bank aranyutalványaival fizették, melyeket az utalvány összegének megfelelő bankjegyek ellenében adtak ki. Amidőn a háború alatt az eílektiv aranypénzben való fizetés lehetetlenné vált, a bankjegyekkel fizetett vámösszegeket felpénzzel egészítették ki. Az árukat az ország termelési és közellátási, pénzügyi és valutáris érdekeinek tekintetbe vételével 4 csoportba osztották be. Az első csoportba tartoznak a

n.iersanyagok, félgyártmányok, belföldön nem készülő gépek, üzemszükségleti cikkek és néhány közszükségleti cikk, melynek felpénz %-a a behozatal megkönnyítése végett a legalacsonyabb. A második csoportba főképp tömegszükségleti, háztartási cikkek, vegyészeti cikkek stb., tartoznak, ezeket magasabb felpénz terheli.

■ A harmadik fokozat a könnyebben nélkülözhető áruk, vagy olyanok, amelyeket be.földön is kie.égitő mennyiségben termelnek, továbbá a textiláruk, végre a negyedik csoportot a belföldön kellő mennyiségben készülő és nagyobb fogyasztóképességre valló cikkeknek minősített áruk alkotják, s ezeket a teljes aranyparitásos felpénz terheli.

A vámoknak arany helyett más törvényes eszközökben történő lizetésénél számítandó felpénz nagyságát a kormány időnként rendelettel állapítja meg.

c) Előjegyzési víím kedvezmények

A tranzitó-íorgalom előmozdítását szolgálja az előjegyzési raktárak intézménye. A behozott kü.földi és előjegyzési raktárakba adott áruk ismétkivitelükig megőrzik külföldi jellegüket és megfordítva : a belföldiek visszahozatalukig belföldi jellegüket. Az előjegyzési eljárás tehát a vámkü.földdel való forgalomban azt az előnyt nyújtja, hogy egyrészt az ismét kivitel feltételével behozott külföldi árukért a vámihetéket nem kell véglegesen befizetni, hanem csak biztosítani, másrészt pedig a hídfőidről visszahozott, belföldről származó árukat a vámhivatal vámmentesen kezeli.

Az előjegyzési raktárak kedvezménye csak törvényszékileg bej. olyan cégeknek engedélyezhető, amelyek csőd alatt nem állanak és amelyek jövedéki szempontból kifogás alá nem esnek és magukat az általános, valamint a netán esetről-esetre megállapítandó különös ellenőrzési feltételeknek alávetik.

Az előjegyzési raktárak engedélyezése iránti folyamodványokat az illetékes kereskedelmi és iparkamara utján a m. kir. fővámigazgató- hoí kell benyújtani. A folyamodványban részletesen meg kell jelölni a raktár helyét, terjedelmét, a behozandó árucikkek kereskedelmi megnevezését és amennyiben lehetséges, a behozni szándékolt áruk évi hozzávetőleges mennyiségét és a vámkülföldi beszerzési forrást. A folyamodó bejelenteni tartozik azt is, hogy a behozandó áru vámját mily módon (készpénzben, értékpapirosok letéteményezésével, jelzáloggal vagy kezességgel óhajtja biztosítani. A biztositék nyújtása tekintetében különösen megokolt esetekben a pénzügyminiszter könnyítéseket engedélyez. A kereskedelmi és iparkamara a hozzá érkezett folyamodványt felülvizsgálja és azután saját véleménye kíséretében a m. kir. fővám- igazgatóhoz átteszi.

Azt, hogy mely áru szolgáltatható ki előjegyzési raktáron való kezelésre, a kereskedelemügyi és földmivelésügyi miniszterekkel egyetértve a pénzügyminisztérium állapítja meg, tehát a fővámigazgató azokat a kérvényekét, amelyekben olyan árura nézve kérik az előjegyzési raktáron való kezelés engedélyezését, amely árura nézve eddig ilyen engedély még nem volt megadva, állásfoglalás végeit a pénzügyminisztériumhoz felterjeszti, mig az olyan kérvényeket, amelyekben a fentiek szerint előjegyzési raktáron való közlésre már engedélyezett áruról vau szó, az előzetes miniszteri döntés alapján a fővámigazgató saját hatáskörében intézi el. Az engedélyt a fővámigazgató a bármikor való visszavonhatás fentartásával adja meg.

d) A kikészítő eljárás

Kikészitési eljárás alatt azt értjük, hogy valaki vámkülföldről behoz nyersanyagot vagy félgyártmányt, azt a belföldön feldolgozza (kikészíti, megnemesiti, megőrli), hogy azt azután ismét a kü.földi piacokon helyezze el, avagy megfordítva : kivisz nyersanyagot vagy fél- gjáitmányt, hogy ezt külföldön feldolgozva, ismét reimportálja a belföldi fogyasztás részére. Az előbbi a cselekvő (aktiv behozatali), az utóbbi a szenvedő (passzív kiviteli) kikészítés.

A visszkivitel, illetve visszbehozatal biztosítása céljából a ^vámhivatal az áru kereskedelmi értékének 100%-ig terjedhető biztositék letételét követelheti. Ez a biztositék a yám- és kiviteli illeték biztosítására szolgáló biztosítéktól független. Az ily módon külön engedély nélkül behozott, illetve kivitt áruknál a visszkivitel, illetve a visszbehozatal elmulasztása a behozatali, illetve kiviteli tilalom megszegését képezi.

A cselekvő kikészitési eljárás iránti kérelmek többféle módon nyerhetnek elintézést. Alkalmazható esetleg egyszerűen az előjegyzési eljárás, de kiadható a félnek a behozatal alkalmával egy végzés, amely a reexportra nézve is tartalmaz intézkedést.

A kikészitési forgalom engedélyezése iránti folyamodványokat az illetékes kereskedelmi és iparkamara utján a m. kir. fővámigazga- tóhoz kell benyújtani. A folyamodványban részletesen meg kell jelölni .mind a kikészítés vagy megmunkálás végett vámkülföldre kiszállítandó, ur.ind pedig a kikészítés vagy megmunkálás után vámkülföldre kiszála) Zolltarif

In Ungarn ist derzeit noch der autonome Zolltarif von 1907 G.-A. LIII (1907) in Kraft. Im Sinne des obzitierten § 206 des Trianonéi- Friedensvertrages wurden die Vertragssätze dieses Zolltarifs ausser Kraft gesetzt und finden jedem Lande gegenüber bloss die autonomen Zollsätze Anwendung. Eine Ausnahme bilden bis zum 26. Juli 1924 das frische und gedörrte Obst, frisches Gemüse, Baumöl, Eier, Borstenvieh- und Selchwaren und lebendes Geflügel, für deren Einfuhr den mit uns am 28. Juli 1914 im Zollvertragsverhältnis gestandenen Ländern gegenüber die damaligen Vertragssätze in Geltung bleiben.

b) Zollaufgelder

Im Sinne des Zolltarifgesetzes sind die Zölle in Gold zu entrichten. Vor dem Kriege war dies einfach. Die Zölle wurden mit den Goldanweisungen der Oesterreich-Ungarischen Bank bezahlt und gegen die Summe der Anweisung entsprechende Banknoten ausgefolgt. Als während des Krieges die Zahlung in effektivem

Goldgeld unmöglich wurde, wurden die mit Banknoten bezahlten Zollsummen mit Aufgeld ergänzt. Die Waren wurden unter Berücksichtigung der Produktions- und Verpflegs-, der Finanz- und der valutarischen Interessen des Landes in vier Gruppen geteilt. Zur ersten Gruppe gehören die Rohprodukte, Halbfabrikate, im Inlande nicht erzeugten Maschinen, Betriebsbedarfsartikel und einige öffentliche Bedarfsartikel, deren Aufgeldprozentsatz zur Erleichterung der Einfuhr der niedrigste ist. In die zweite Gruppe gehören hauptsächlich Massenbedarfs-, Haushaltungsartikel, Chemikalien usw., die mit einem höheren Aufgeld belastet sind.

Die dritte Gruppe umfasst die leichter entbehrlichen Waren oder solche Waren, welche auch im Inlande in befriedigender Menge erzeugt werden, ferner die Textilwaren ; die vierte Stufe enthält die grössere Konsumfähigkeit aufweisenden Waren und diese belastet das volle Goldparitäts-Aufgeld.

c) Freilager-Zollbegünstigungen

Der Förderung des Transitoverkehrs dient die Institution der Freilager. Die eingeführten aus.ändischen und in Freilager einmagazinierten Waren bewahren bis zu ihrer Wiederausfuhr ihren ausländischen Charakter und umgekehrt : die inländischen Waren bis zu ihrer Zurückbringung den inländischen Charakter. Das Vormerkungssytem bietet also im Verkehre mit dem Zollaus- lande den Vorteil, dass einerseits für die mit der Bedingung der Wiederausfuhr importierten ausländischen Waren die Zollsätze nicht deiinitiv einzuzahlen, sondern bloss sicherzustellen sind und dass anderseits das Zollamt die aus dem Auslande zurückgebrachten Waren inländischen Ursprunges zollfrei handhabt.

Die Begünstigung der Freilager kann nur gerichtlich eingetragenen solchen F'irmen gewährt werden, die nicht in Konkurs stehen, gegen die vom Gefälls-Standpunkte kein Einwand erhoben werden kann und die sich den allgemeinen und etwa von Fall zu Fall festzustellenden besonderen Kontrollsbedingungen unterwerfen.

Welche Waren zur Freilager-Manipulierung ausgeliefert werden können, bestimmt im Einvernehmen mit den Handels- und Ackerbauministern das Finanzministerium. Der Obcrzollamtsdirektor hat also jene Gesuche, in denen die Bewilligung der Freilagerbehandlung für solche Waren erbeten wird, für die bisher solche Bewil igungen nicht erteilt waren, behufs Stellungnahme dem Finanzministerium zu unterbreiten, während er Gesuche, in denen es sich um laut obigem für die Freilagermanipulation schon bewilligten Waren handelt, auf Grund der schon vorangegangenen ministeriellen Entscheidung im eigenen Wirkungskreise erledigt. Die Bewilligung erteilt der Oberzolldirektor mit Aufrechterhaltung der Bedingung, sie wann immer zurückziehen zu können.

d) Das Veredelungsverfahren

Unter dem Veredelungsverfahren verstehen wir, dass jemand aus dem Zollauslande Rohstoffe oder Halbfabrikate einführt, selbe im Iidande verarbeitet (appretiert, veredelt, vermahlt), um sie dann wieder auf den Auslandsmärkten unterzubringen oder vice versa : wenn jemand Rohstoffe oder Halbfabrikate ausführt, um sie nach ihrer Verarbeitung im Aus’ande wieder für den inländischen Konsum zu reimporticren. Ersteres ist die aktive (Einfuhr-), letzteres die passive (Ausfuhr-)Veredelung.

Zur Sicherstellung der Rückausfuhr, beziehungsweise der Rückeinfuhr kann das Zollamt die Erlegung einer Sicherstellung bis zu 100% des Handelswertes der Ware fordern. Die Sicherstellung ist von der zur Sicherstellung der Zoll- und Exportgebühr dienenden Sicherheit ganz unabhängig. Bei auf diese Art ohne besondere Bewilligung eingeführten, beziehungsweise ausgeführten Waren bildet die Unterlassung der Rückausfuhr, beziehungsweise der Rückeinfuhr eine Übertretung des Einfuhr-, beziehungsweise des Ausfuhrverbotes.

Die Gesuche um das aktive Veredelungsverfahren können auf verschiedene Art erledigt werden. Eventuell kann einfach das Vormerkungsverfahren angewendet werden, es kann aber auch der Partei anlässlich der Einfuhr ein Bescheid eingehändigt werden, welcher auch für den Reexport Verfügungen enthält.

Die Gesuche um Bewilligung des Veredelungsverkehres sind mit Veimittlung der kompetenten Handels- und Gewerbekammer an den

k. u. Oberzollamtsdirektor zu richten. Im Gesuche muss die kommerzielle oder technische Bezeichnung und die annähernde Menge der zur Veredelung oder Bearbeitung nach dem Zollauslande zu befördernden, wie auch der nach der Veredelung oder Bearbeitung nach dem Zollauslande zu befördernden und die nach der Veredelung oder Bearbeitung aus dem Zollauslande einzuführenden Ware, das Land oder die Länder, in dem oder in denen der GesuchstePer die Veredelung vornehmen lassen will, das Wesen der Veredelungsoder Bearbeilungsoperation und schliesslich das mit der Expori- und Reimport-Zollbehandlung zu betrauende Zollamt detailliert angeführt werden.