Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára (Budapest, 1924)

A. Általános rész - Külkereskedelmi intézkedések és intézmények

38

205. cikk.

A 200—203. cikkekben foglalt rendelkezéseket nem érintve, a Szövetséges és Társult Hatalmak kijelentik, hogy nem hivatkoznak ezekre a rendelkezésekre avégből, hogy önmaguknak előnyöket biztosítsanak azokból a különös megállapodásokból, amelyeket a Magyar Kormány Ausztria, vagy a Cseh-bzlovák Állam Kormányaival netalán kötne oly célból, hogy ezekből az országokból eredő és onnan származó bizonyos nyerstermények vagy ipari készítmények érdekében, amelyeket a kérdéses megállapodások felsorolnak, különös vámelbánást biztosítsanak, feltéve, hogy ennek a megállapodásnak érvényessége jelen Szerződés életbelépésétől számított öt évnél hosszabb időre nem terjed.

206. cikk.

A jelen Szerződés életbelépésétől számított első hat hónapban a Szövetséges és Társult hatalmak beviteli cikkeire Magyarországon megállapított vámdijtételek nem lehetnek magasabbak azoknál a legkedvezőbb díjtételeknél, amelyek 1914. évi jmius hó 28-án a volt Osztrák-Magyar Monarchiában a bevitelre alkalmazást nyertek.

Ez a rendelkezés az első hat hónap lejárta után további 30 hónapig csak friss és szárított gyümölcs, friss főzelék, faolaj, tojás, sertés és hentesáru és élő szárnyas bevitelére nézve marad érvényben, még pedig akként, amint ezeket az árukat a fentemlitett időpontban (1914. julius hó 28-án) a Szövetséges és Társult Hatalmakkal kötött szerződésekben meghatározott szerződéses vámtarifák alapján kezelték.

207. cikk.

1. Lengyelország, a Cseh-Szlovák Állam és Magyarország külön megállapodásokat fognak egymással kötni a szénnek, ideértve a barnaszenet, úgyszintén élelmiszereknek és nyersanyagoknak kölcsönös szállítására vonatkozólag.

2. Ezeknek a megállapodásoknak megkötéséig, de semmi esetre sem a jelen szerződés életbelépését követő öt éven túl, a Cseh-Szlovák Állam és Lengyelország köte.ezik magukat, hogy semmiféle kiviteli vámnak, sem bármily természetű korlátozásnak nem vetik alá a Magyarországba irányított oly mennyiségű szén vagy barnaszén kivitelét, amelyet az érdekelt Államok megegyezésének hiányában a Jóvátételi Bizottság állapit meg. Ennek a mennyiségnek meghatározása végett a Jóvátételi Bizottság figyelembe veszi az összes körülményeket, ideértve annak a szénnek, valamint barnaszénnek mennyiségét is, amelyet a háború előtt egyrészről Magyarország mostani területe, másrészről Szilézia és a volt Osztrák Birodalomnak olyan területei között cseréltek ki, amelyeket a békeszerződések értelmében a Cseh-Szlovák Államhoz és Lengyelországhoz csatoltak, valamint ezekben az országokban a kivitelre most rendelkezésre álló mennyiségeket is. A viszonosságnak megfelelően Magyarország köteles lesz a Cseh-Szlovák Állam és Lengyelország részére az 1. szakaszban említett barnaszenet, élelmiszereket és nyersanyagokat oly mennyiségben szállítani, amint azt a Jóvátételi Bizottság meghatározza.

3. A Cseh-Szlovák Állam és Lengyelország kötelezik magukat továbbá arra, hogy az említett időtartam alatt minden szükséges intézkedést megtesznek annak biztosítása végett, hogy a Magyarországon lakó vevők a szenet — ideértve a barnaszenet is — éppen olyan előnyős feltételek mellett szerezhessék meg, mint amelyek a hasonló körülmények között ugyanilyen terményekre irányadók a Cseh-Szlovák Államban, vagy Lengyelországban lakó vevők részére saját országukban, vagy bármely más országban.

4. A 2. és 3. szakaszok rendelkezései, amelyek megtiltják a kiviteli vámokat vagy korlátozásokat és meghatározzák az eladás feltételeit, alkalmazást fognak nyerni a Magyarország részéről Lengyel- ország vagy a Cseh-Szlovák Állam számára szállított barnaszénre is.

5. A fenti rendelkezések valamelyikének végrehajtása vagy értelmezése körül felmerülő nézeteltérés esetében a Jóvátételi Bizottság dönt.

6. Avégből, hogy Lengyelországnak, Romániának, a Szerb-Horvát- Szlovén Államnak, Cseh-Szlovákországnak, Magyarországnak és Ausztriának kölcsönös támogatás lehetővé váljék oly termények tekintetében, amelyek eddig ez Államok területei közt csereforgalom tárgyai voltak, s amelyek e területek termelésére vagy kereskedelmére néive nélkülözhetetlenek, ezeknek az Államoknak egyike vagy másika a jelen Szerződés életbelépésétől számított hat hónapon belül tárgyalásokat fog kezdeményezni oly célból, hogy az említett többi államok egyikével vagy másikával a jelen szerződés rendelkezéseinek, nevezetesen a 200—205. cikkeknek megfelelő külön egyezmények köttessenek.

E határidő leteltével az az Állam, amely ilyen egyezmény kötését kezdeményezte, de azt megkötni nem tudta, a Jóvátételi Bizottsághoz fordulhat és ettől az egyezmény megkötésének siettetését kérheti.

208. cikk.

1. Magyarország és Ausztria külön megállapodásokat fognak egymással kötni az élelmiszerek, nyersanyagok és ipari gyártmányok kölcsönös szállítása tárgyában.

2. Ezeknek a megállapodásoknak a megkötéséig, de semmiesetre sem a jelen szerződés életbelépését követő öt.éven túl, Magyarország kötelezi magát, hogy a Magyarországon termelt mindenféle élelmiszereknek Ausztriába való kivitelét semmiféle kiviteli vámnak, sem bármily természetű korlátozásnak nem veti alá oly mennyiség erejéig, amelyet az érdekelt Államok megegyezésének hiányában a Jóvátételi Bizottság állapit meg. Ennek a mennyiségnek meghatározása végett a Jóvátételi Bizottság figyelembe veszi az összes körülményeket, különösen az érdekelt kél ország termelését és a fogyasztás szükségleteit. A viszonosságnak megfelelően Ausztria köteles lesz Magyarország részére az 1. szakaszban említett nyersanyagokat és ipari gyártmányokat oly mennyiségben szállítani, amint azt a Jóvátételi Bizottság meghatározza.

3. Magyarország kötelezi magát továbbá arra, hogy az említett időtartam alatt minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítása végett, hogy az Ausztriában lakó vevők mindezeket a termékeket éppen olyan előnyös feltételek mellett szerezhessék meg, mint amelyek hasonló körülmények között ugyanolyan termékekre irányadók a Magyarországon lakó vevők részére saját országukban, vagy bármely más országban.

4. A fenti rendelkezések valamelyikének végrehajtása vagy értelmezése körül felmerülő nézeteltérés esetében a Jóvátételi Bizottság dönt.

210. cikk.

1. Magyarország kötelezettséget vállal arra, hogy lefoglalással vagy bármely más megtorló intézkedésekkel meggátolja és megtiltja mindazoknak a termékeknek vagy áruknak a behozatalát és kivitelét, valamint belföldi gyártását, forgalmát, eladását és áruba bocsájtását, amelyeken vagy amelyeknek közvetlen boritékán vagy külső csomagolásán o'yan jegyek, nevek, feliratok, vagy bármiféle jelek vannak, amelyek közvetlenül vagy közvetve e termékek vagy áruk eredetének, nemének, természetének, vagy különös minőségének hamis megjelölését foglalják magukban.

und während eines Zeitraumes von drei Jahren vom Inkrafttreten des gegenwärtigen Vertrages an gerechnet, gemessen die durch Häfen der ehemaligen Österreichisch-Ungarischen Monarchie nach Ungarn eingeführten Waren Zollermässigungen in proportionellem Verhältnis zu den auf diese Waren nach dem österreichisch-ungarischen Zolltarif vom Jahre 1906 bei ihrer Einfuhr über die genannten Häfen zur Anwendung gelangten Ermässigungen.

Artikel 205.

Ungeachtet der Bestimmungen der Artikel 200—203 erklären die verbündeten und assoziierten Mächte, sich nicht auf diese Bestimmungen berufen zu wollen, um sich die Vorteile aus einem etwaigen Spezialübereinkommen zwischen der ungarischen Regierung einerseits und jener Österreichs oder des tschecho-slowakischen Staates andererseits zu sichern, welches ein besonderes Zollregime zugunsten gewisser, in diesem Übereinkommen spezifizierter Naturprodukte oder gewerblicher Erzeugnisse, die aus diesen Ländern stammen und aus ihnen herkommen, errichtet, sofern die Dauer dieses Übereinkommens nicht mehr als fünf Jahre, von dem Inkrafttreten des gegenwärtigen Vertrages an gerechnet, beträgt.

Artikel 206.

Während eines Zeitraumes von sechs Monaten, vom Inkrafttreten des gegenwärtigen Vertrages angefangen, dürfen die von Ungarn für den Import aus den verbündeten und assoziierten Staaten festgesetzten Gebühren nicht höher sein, als die günstigsten Sätze, die für den Import in die ehemalige Österreichisch-Ungarische Monarchie am 28. Juli 1914 angewendet wurden.

Diese Bestimmung bleibt noch während eines weiteren Zeitraumes von 30 Monaten nach Ablauf der ersten sechs Monate ausschliesslich für den Import von frischen und trockenen Früchten, frischen Gemüsen, Olivenöl, Eiern, von Schweinen und Selchwaren und von lebendem Geflügel in Anwendung, und zwar in dem Ausmasse, als diese Produkte im vorbenannten Zeitpunkte (28. Juli 1914) durch mit den verbündeten oder assoziierten Mächten geschlossene Verträge festgesetzte Vertragstarife genossen.

Artikel 207.

1. Polen, der tschecho-slowakische Staat und Ungarn werden

besondere Vereinbarungen miteinander treffen bezüglich der gegenseitigen Lieferung der Kohle, inbegriffen die Braunkohle, sowie der Lebensmittel und Rohstoffe. •

2. Bis zum Abschluss dieser Übereinkommen, keinesfalls aber für länger als drei Jahre nach dem Inkrafttreten des gegenwärtigen Vertrages, verpflichten sich der tschecho-slowakische Staat und Polen die Ausfuhr von Stein- und Braunkohlen nach LTngarn bis zu dem Höchstmasse, das mangels eines Übereinkommens der interessierten Staaten, durch die Wiedergutmachungskommission bestimmt werden wird, mit keinerlei Ausfuhrzoll zu belegen und diesbezüglich keinerlei Beschränkungen irgendwelcher Art zu verfügen. Bei der Bestimmung dieser Menge wird die Wiedergutmachungskommission alle Faktoren einschliesslich jener Mengen von Stein- und Braunkohle, die vor dem Kriege aus Schlesien und aus den gemäss dem Friedensvertrage an den tschecho-slowakischen Staat und an Polen abgetretenen Gebieten des ehemaligen Kaisertums Österreich an das gegenwärtige Ungarn geliefert wurden, sowie die dermalen in diesen Ländern für die Ausfuhr verfügbaren Mengen in Berücksichtigung ziehen. Ungarn wird nach dem Grundsätze der Gegenseitigkeit dem tschecho-slowakischen Staate und Polen die von der Wiedergutmachungskommission festgesetzten Mengen der im Absatz 1 genannten Rohstoffe zu liefern haben.

3. Der tschecho-slowakische Staat und Polen verpflichten sich weiters, während des gleichen Zeitraumes alle notwendigen Vorkehrungen zu treffen, um den in Ungarn wohnenden Käufern die Erwerbung dieser Produkte unter gleich günstigen Bedingungen zu sichern, wie sie hinsichtlich des Verkaufs gleichartiger und an denselben Lagerstellen befindlichen Produkte für im tschecho-slowakischen Staate oder in Polen wohnhafte Käufer in ihren bezüglichen Ländern oder in irgendeinem anderen Lande bestehen.

4. Die Bestimmungen der Absätze 2 und 3, welche die Ausfuhrzölle und Einschränkungen der Ausfuhr verbieten und die Verkaufsbedingungen bestimmen, sind ebenfalls auf die Braunkölilenlieferun- gen anzuwenden, die Ungarn an Polen und an den tschecho-slowakischen Staat macht.

5. Im Falle von Differenzen bei der Ausführung oder Auslegung einer der vorerwähnten Bestimmungen hat die Wiedergutmachungskommission zu entscheiden.

6. Um Polen, Rumänien, dem serbisch-kroatisch-slowenischen Staat, dem tschecho-slowakischen Staat, Ungarn und Österreich zu gestatten, einander hinsichtlich solcher Produkte, die bis jetzt zwischen den Gebieten dieser Staaten ausgetauscht wurden und die für die Produktion und den Handel dieser Gebiete unentbehrlich wären, gegenseitig zu helfen, hat der eine oder der andere dieser Staaten binnen sechs Monaten vom Inkrafttreten des gegenwärtigen Vertrages an, Verhandlungen zu führen, um mit einem oder dem anderen der besagten Staaten Separatabkommen zu schliessen, die den Bestimmungen des gegenwärtigen Vertrages, insbesondere den Artikeln 200—205 entsprechen.

Nach Ablauf dieser Frist kann sich derjenige Staat, der sich um ein derartiges Abkommen vergeblich beworben hat, ohne seinen Abschluss erreichen zu können, an die Reparationskommission wenden und um die Beschleunigung des Abschlusses ansuchen.

Artikel 208.

1. Ungarn und Österreich werden miteinander besondere Vereinbarungen abschliessen in Angelegenheit der gegenseitigen Lieferung der Lebensmittel, Rohstoffe und Industriefabrikate.

2. Bis zum Abschluss dieser Vereinbarungen, keinesfalls über fünf Jahre hinaus nach dem Inslebentreten des gegenwärtigen Vertrages, verpflichtet sich Ungarn, die Ausfuhr der in Ungarn produzierten Lebensmittel jeder Art nach Österreich weder einem Ausfuhrzoll, noch einer wie immer gearteten Beschränkung zu unterwerfen bis zur Höhe jenes Quantums, das in Ermangelung einer Vereinbarung der interessierten Staaten die Reparationskommission feststellt. Bei der Feststellung dieses Quantums berücksichtigt die Reparationskom- mission alle Umstände, besonders aber die Produktion und den Verbrauchsbedarf der beiden interessierten Staaten. Der Reziprozität entsprechend ist Österreich verpflichtet, Ungarn die im ersten Abschnitt erwähnten Rohstoffe und Industriefabrikate in einer solchen Menge zu liefern, wie dies die Reparationskommission festst eilt.

3. Ungarn verpflichtet sich fernerhin, während der genannten Zeitdauer alle notwendigen Verfügungen zu treffen, um den in Österreich wohnenden Käufern die Beschaffung all dieser Produkte unter denselben vorteilhaften Bedingungen zu sichern, wie sie unter ähn-