Budapesti háztulajdonosok címtára (név- és lakjegyzéke) 1938 (Budapest, 1938)
I. kerület
45 G) Fogyasztásmérő berendezések. Az izzólámpák és villamos-készülékek áramfogyasztását megállapító fogyasztásmérők áramnemek szerint lehetnek egyenáramnak, váltakozóára- muak és forgóáramuak. A fogyasztásmérő a hozzátartozó biztosítóval és önműködő kikapcsolóval együtt túnyomórészben közös alátétlapra van szerelve. Az izzólámpák és kisebb villamos-készülékek, mint például: vasaló, hajszárító, porszívó, padlókefélő, kenyérpirító, hajsütő, általában a világítási berendezés bármely pontjára van kapcsolva és a világítási fogyasztás- mérő mérési körébeesnek. A nagyobb teljesítményű villamos háztartási készülékek, mint a villamostűzhely, forróviztároló, hűtőgép, főzőkészülékek fogyasztásának mérésére a különféle árszabásnak megfelelően, különféle mérőberendezésre van szükség. Ahol például a világításon kívül tűzhely is van, ott a világítási mérőn kívül a tűzhely külön áramköre részére külön számlálót kell alkalmazni. A mérőberendezés helyszükséglete ez esetben kétszeres: A villamos forróviztároló felfütése éjjel történik. Az áramnak a nappali időszakra való kikapcsolása illetve éjjelre való visszakapcsolása önműködő kikapcsoló órával történik. A villamos forróvíztárolóhoz tehát az áramszámlálón kívül egy kapcsolóóra-szerelvény is szükséges, amelynek hely- szükséglete azonos az áramszámlálóéval. Villamos tűzhely és forróvíztároló fogyasztása egy számlálóval is mérhető, de ehhez kétszáínsoros (kétárszabású) számlálóra van szükség. Az egyik számsor a nappali, a másik az éjjeli fogyasztás mérésére szolgál. Ily esetben a villamos tűzhely és forróvíztároló mérőhely szükséglete kétszeres, mert a forróvíztároló áramkörének ki- és bekapcsolása, valamint a két különböző napszakban történő fogyasztás jelzésére szolgáló készülék váltására egy közös kapcsolóóra szerelvény szükséges. Villamos hűtőgépek áramfogyasztásának elszámolása külön elbírálás alá esik, tehát a fogyasztás mérésére is külön számlálót kell alkalmazni. Előfordulható változásokra való tekintettel ajánlatos minden esetre egy mérőszerelvénynek megfelelő helyet tartalékolni. A mérőberendezés részére oly helyet kell biztosítani, amelyhez minden időben hozzá lehet férni, másrészt káros behatásoknak (eső, por, kigőzölgések) nincs kitéve. Általában száraz, szellőztethető, nagy hőingadozásoktól és rázkódtatástól mentes helyiséget kell választani. A mérő alátétlap alsó széle a padozattól körülbelül 1.5 méter magasságba kerüljön, hogy a számlálók leolvasását segédeszközök (létra stb.) alkalmazása nélkül lehessen elvégezni. A számlálók W. C.-be, lakószobákba, éléskamrába nem szerelhetők. A számlálóhoz való csatlakozás részére, az alátétlap mögött, a padozat felett körülbelül 1.2—1.6 méter magasságban egy szabványos méretű fémdobozt kell a falba fektetni. A vezetékek védelmét szolgáló fémborítású szigetelőcsövek végei a fémdobozba illeszkednek. Uj létesítményeknél az egyes háztartások részére célszerű oly mérőfülkét építeni, amelynek jól záró ajtaja a bejárat közelében, folyosóról nyitható. Ilyen esetben a mérőleolvasás a lakók háborgatása nélkül bármikor végezhető. Újabban az áramszámlálók biztosítására olvadóbiztosítók helyett önműködő kikapcsolókat (automatákat) alkalmaznak. Különféle áramerősségre készülnek, túlterhelés, vagy rövidzárlat esetén lépnek működésbe és a hibás áramkört lekapcsolják. A hiba kiküszöbölésére, vagy a túlterhelés megszüntetése után az áramszolgáltatás folytonossága könnyű szerrel — az automata bekapcsolásával — ismét helyreállítható. Kívánatos volna, hogy az új szereléseknél a lakásokban felszerelt elosztótáblák önműködő kapcsolókkal és ne olvadó biztosítókkal készüljenek. H) Árszabás. A következőkben ismertetjük a leggyakrabban alkalmazott árszabásainkat : a) Általános érvényű árszabás kilowattóránkint ....................... 54 fillér b) Háztartási árszabás. (1) A fogyasztók a háztartás lakószobáinak számától függő alapdíjat és a fogyasztott árammennyiségért áramdíjat fizetnek.
