Budapesti háztulajdonosok címtára (név- és lakjegyzéke) 1938 (Budapest, 1938)
I. kerület
42 Budapest Székesfőváros Elektromos Művei a háztartási főzéshez, sütéshez szolgáltatott áramot a tűzhelyhez szerelt külön fogyasztásmérőn méri és kilowattóránként 12 aranyfilléres egységárral számolja el. Kísérletek és statisztikai adatok alapján naponként és személyenként a főzéshez szükséges áramfogyasztást az alanti táblázat szemlélteti: Főzésre áramfogyasztás, kilowattóra fejenként és naponként Családtagok száma: ---Bu dapesti átlagszámok: Németországi átlagszámok; 3 4 5 6 bl2 1.09 0.89 0.78 — 1.20 1.00 0.85 0.76 0.68 A fentközölt adatok alapján megállapítható, hogy például egy 4 személyes család napi áramszükséglete sütésre, főzésre, melegvíz nélkül: 4X0.9 = 3.6 kilowattóra X 12 ar. fill. = 43 ar. fill., egy hónapra számítva, kereken 13 aranypengő. E) A villamos forróvíztárolók ismertetése: A villamos forróvíztároló a víz felmelegítésére és a melegvíz tárolására szolgáló tartány, amely kitűnő hőszigetelésü anyaggal van bélelve. A víz felfütése villamos fűtőtest által történik, amelyet önműködő hőfok- szabályozó készülék kapcsol be és ki, mégpedig úgy, hogy a tartányban lévő víz mintegy 85° C-ra melegszik fel. A készülék fütőtestjeit általában úgy méretezik, hogy a tartány teljes vizmennyiségének felmelegítése 7—8 óra alatt következzék be, tehát azok aránylag kis watt felvételünk és így nagy keresztmetszetű vezetékek alkalmazása nem szükséges. A fűtőtestek méretezésének e lehetőségét az adja, hogy a villamostelepek az éjjeli órákban igen olcsón tudnak elektromos energiát szolgáltatni. Villamos forróvíztárolók különböző űrtartalommal készülnek. Szokásosabb méretűek 25, 50, 100, 120, 150, 200 és 300 literes készülékek, de vannak 500, 1000, sőt nagyobb ürtartalnruak is. A forróvíztárolók két főcsoportra oszthatók: 1. A kiürítő rendszerüekre és 2. átfolyó rendszerüekre. A kiürítő rendszerű készülékekre jellemző, hogy a bennük tárolt vizet a forróvíz-kivezető csapon kibocsátva, a tartány kiürül. Az átfolyó rendszerű készülék fő jellemvonása, hogy a vízvezeték vizét a tartány aljába vezetjük, s a víz kivétele a készülék felső részéből történik mégpedig olymódon, hogy a beáramló hidegvíz végzi a kibocsátandó forróvíz kiszorítását. így a tartány állandóan tele van vízzel. A vizutánpót- lás önműködően történik. Megjegyzendő, hogy a készülékek oly elrendezésűek, hogy a beáramló hidegvíz a tartányban levő melegvízzel csak igen kis mértékben keveredik. Az átfolyó rendszerű készülékeknek két alfaja ismeretes: a) A szabadkifolyású forróvíztárolónál a forróvíz kivezető cső szeleppel, csappal nincs lezárva. Ennél a tárolónál a hidegvíz bevezető csőbe iktatott szelepet, csapot kell kinyitni, hogy a kifolyó csőnél vizet kaphassunk. E készülék főképen egy helyen való melegvíz vételezésére alkalmas. b) A vízveztéki nyomás alatt álló tárolóknál a kivezetés szeleppel, csappal van elzárva. E készülék alkalmas több helyen való forróvízvételezésre is. A kiürítő rendszerű készülékekkel szemben inkább az átfolyó rendszerűek használatosak. A hőszigetelésnek, tekintettel arra, hogy az éjszaka folyamán a tárolóban felmelegített víznek egész napon át melegen kell maradnia, olyannak kell lenni, hogy a veszteségek a legkisebbre legyenek csökkenthetők. A 100 literes készüléknél a 85° C-ra felmelegített víz hőfok vesztesége 12 óra alatt, ha vízfelvétel nem történt körülbelül 6—7° mindössze. Tehát a tartány 85° C fokú vize 78—79°-ra csökken. Tekintettel arra, hogy a forróvíztárolóból kivehető melegvízmennyiséget a tároló nagysága szabja meg, a tároló olymódon választandó, hogy a szükségletnek megfelelő melegvíz mindenkor rendelkezésre állhasson.
