Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, ötödik körzet (Budapest, 1931)
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye rövid története
XVI hozzánk méltó ellenség, a rácok között osztotta fel az ezeresztendős ország kétharmadát, de annak egy szép darabját odadobta a velünk küzdött és századok óta velünk szövetségben élt s a háború idején általunk eltartott Ausztriának, — ez a nagy koncosztás Pest vármegyét nem kisebbítette. De a nagy összeomlással együttjárt úgynevezett forradalom, majd az azt követő kommunizmusnak nevezett zsiványvilág és az oláh megszállásnak nevezett rablóuralom súlyosan nehezedett a megyére. Mit szenvedett ezekben az időkben, mennyi hű fiát vesztette el, mily károk érték, mindezt elmondani fájdalmas és újra felszaggatná a kínzó sebeket, amelyek ma már hegedőben vannak. Ezek után nehéz idők következtek a hazára és így a vármegyére is. Az a munka, mely a megtiport és megcsonkított, a kirabolt és legyöngített hazáért, annak új feltámasztásáért folyt, amilyen felemelő, éppen olyan nehéz is. De a kötelesség a hazaszeretetben nem ismer határt s ez a nagy emberi törvényen alapuló igazság nagyszerű diadalát mutatja a területre, lakosszámra, de egyszersmint nehézségek szempontjából is legnagyobb vármegyénk gyors reorganizálása. A lustrumig tartott világháború ideje alatt és után az erejéből vesztett, hiányokat szerzett vármegye csökkent lészámú tisztviselőinek fokozott igényeket, annyi különböző szükséget és hiányt kellene kielégíteni. Emberfeletti munka hárult most tizenkét esztendeje a vármegye tisztikarára. Az alkotások egész sorát mutatják fel ezek az esztendők. A közigazgatás minden tényezőjét meg kellett újítani, vagy újra kellett teremteni, az utakat, hidakat, megyei épületeket, szertárakat, tűzoltókészségeket helyreállították, a szabályrendeletek egész tömegét alkották meg, amivel a közbiztonságot, a közrendet, a köznyugalmat biztosították; a levente-intézmény nagyszerű kiépítésével a városok és a vidék ifjúságát a fegyelem, a rend és a testkultúra számára megnyerték; a népművelési intézménnyel a vidék kultúráját felemelték a városi kultúra közelébe, az elesett hősök emlékének felállításával a kegyelet és hála érzetét erősbítve a népleiket nemesítették ... és^ még hány ilyen alkotással támogatták azt a népet, amelynek így az általános köz- igazgatási ténykedés által megadták a biztonságot. Bajos lenne ily rövid cikk keretében csak vázolni is annak a nagyszerű munkának kereteit, amit Pest vármegye minden rétege ezen nehéz, sok gonddal, reménnyel, hittel és főleg szeretettel megvívott küzdelemben nyert. A kiegyezés után újjászerveztetvén a törvényhatóság, a vármegye többé nem tisztelhette főispánjául az ország nádorát s az adminisztrátorok helyett most kiváló főispánokhoz jutott. Ezek névsora a kö- votkozo* gróf Károly Isván 1867, gr. Zichy-Ferraris Viktor 1867—1873, br. Lipthay Béla 1873—1876, br. Szapáry István 1876—1889, Beniczky , Ferenc 1890—1904, Gulner Gyula 1904—1907, gr. Ráday Gedeon 1910—1917, Patay Tibor 1917—1918 nov., dr. Kégl János, kormánybiztos-főispán, gr. Ráday Gedeon 1919 szept.—1920, dr. Preszly Elemér 1920-tól. A vármegye alispánjai ezalatt az idő alatt a következők voltak: Beöthy Lajos 1867—1877, Szilassy István 1877—1878, Földváry^Mihály 1878—1894, Beniczky Lajos 1884—1905, Fazekas Ágoston 1905—1918, Agorasztó Tivadar Í918—1930, Erdély Loránd dr. 1930-tól.
