Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, ötödik körzet (Budapest, 1931)
Nagykátai járás
128 KÓKA—NAGYKÁTA ja és 'kiképzője. Mozgósításkor a 68, gy ezredhez vonult be, szerb fronton harcolt, sebesülve fogságba esett, ahonnan 1920-ban tért haza. Pék: Színak István. Iparát 3 évig tanulta, mint segéd az ország nagyobb városa iban dolgozott. Iparoskor választmányi tagja. Nagykátai Ipartes- fület, Bpesti Ipartestület, valamint a Sütőipar Szövetség tagja. Háború aiaitít a csepeli gyárban dolgozott. Szabók, a) férfiszabók: Vastagli János. Iparát Albertirsán tanulta, mint segéd 4 éviig dolgozott. 1920-ban önállósította magát helyben. Hostyánszky Lajos. b) Női szabók: Gedei Mátyás, özv. Kotla Alajosné. Szíjgyártó: Gergi Antal. Szobafestők és mázolok: Kiss Ferenc, ifj. Kiss Ferenc, Németh Lajos. Temetkezési vállalkozó: Lukácsovits Mihály. Szikvízgyáros: Lang Lászlóné. NAGYKÁTA Nagyközség. Hozzátartozik: Alsó- és Felsőegreskáta puszták, Erekköze, Erdőszőlők, Öregszőlők, Ujszőlők, Szőlőkalja, Feketeerdő és Kerektó. A helység a Kata nemzetség ősi birtoka. Ezen nemzetség őse a Zagyvától egészen a Tápióig terjedő oly nagy területet foglalt el, hogy azon később hét jókora terjedelmű község: Nagykáta, Szentmártonkáta, Egreskáta, Szent- tamáskáta, Boldogasszonykáta, Csekekáta és Szentlőrinckáta alakult. E nemzetség több sarja, mint A.bsolon 1219-ben, Demeter ispán 1226-ban, István és Bertalan 1270—1288-ban mind Kátán voltak birtokosok. Az 1633—34. évi török kincstári adólajstromokban a pesti nahije községei között találjuk. A XVII. század közepén még a Kátay-család birtokában volt. Kátay Ferenc halála után (1663) Keglevich Miklós birtokába került. A XVII. században a mai Nagykátát Csekekátának nevezték. Ekkor katholikusok, a vele szomszédos Nagykátát pedig reformátusok lakták. Nagykáta azonban a XVIII. század elején kipusztult és ekkor Csekekáta, mint a hét Káta között a legnagyobb, vette fel a Nagykáta nevet. A róm. kath. templom egyik harangján a következő felírás olvasható: Fusa sum pro Ecclesia Cseke-Káta, sub parocho Joanne Odoly Anno 1727. E harang 1897-ben a toronyból levétetvén, Des- sewffy Emil főszolgabíró közbenjárására, aki a harang megváltása céljából 240 forintot gyűjtött egybe, megmenekült a beolvasztástól. Az 1715—1720. évi adóösszeírásokban már csak Nagy-Káta helység fordul elő. 1715-ben a helységnek 61, 1720-ban 82 adóköteles háztartása volt. Lakosai ekkor 8 tót háztartás kivételével mind magyarok voltak. Mária Terézia királynő 1743-ban kiváltságlevelet adott a helységnek. Az 1754. évi vármegyei összeírás szerint gróf Keglevich Gábor volt a helység földesura. 1770-ben az úrbérszabályozás alkalmával 10521/32 egész úrbértelket írtak össze e helységben. A határ tagosítását, az 1839 szeptember 19-én gróf Keglevich Gábor akkori földesúrral kötött egyezség értelmében, 1840 április 15-én foganatosították. Az 1849 április 4-én vívott tápió-bicskei csata részben a nagykátai határban folyt le, s itt temettek el az elesett honvédek közül 52-őt a róm. kath. temetőben és a többieket a Tápió-patak és a község közötti térségen. A sírokat a lakosság mindig jó karban tartotta. 1909 őszén a Tápió hídja mellett sírboltot építettek és az elesettek maradványait itt helyezték el. A községben villanyvilágítás van. A világháborúba bevonult katonák száma: 2131, hősi halottaké: 272, hadi özvegyeké: 98, hadi árváké: 55. Az oláh megszállás folytán javakban a község lakossága 240.000 pengő kárt szenvedett. A földreform folytán az igénylők 73 k. holdat kaptak. Országos vásárt január 25-én, április 24-ét és szept. 14-ét megelőző vasárnapokon tartanak. ÁLTALÁNOS ADATOK. Lakossóig az 1920. népsz. szerint: 12.000 lélek, színmagyar. R. kath.: 11.000, ref.: 470, ágh. ev.: 60, g. kath.: 10, izr.: 400, egyéb: 60. Az 1930. évi népszámlálás szerint a községben 11.005 lélek és 2173 ház van. Területe: 14.183 kh., melyből a
