Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, negyedik körzet (Budapest, 1931)
Kispest
256 KISPEST Kispest legrégibb községi jegyzőkönyvei, amelyek az 1897. évi tűzvész és 1916. évi április 24-iki árviz pusztításai dacára megmaradtak, erről az időről, vagyis a községi alakulástól M. Bállá Zádor főjegyzőségéig terjed, pontosan tájékoztatnak Kispest község ezen gyermekéveiről. Az 1871. június 11-én tartott legelső gyűlési jegyzőkönyv, melyet Gyöngyöst/ Alajos ideiglenes községi jegyző írt és amelyen Stowasser Ferenc első bíró — a közismert budapesti hangszergyáros atyja — elnökölt, a többi között megemlékezik a már ismertetett bir tokparcellázásokról, majd igy folytatja a pestszentlőrinci birtokrész alakulását: „1845-be női ágon örökölte herczeg Grassalkovich után gróf Viczay a Gedellői urodalmat, 1856-ba báró Sina György örökáron megvette, kinek egyetlen fia Simon örökösödött. 1853-ba és 1859-be eladta a Belga Banknak, ez két felé hasítván a Gedellői részt, megvette tőle Magyarország s koronaajándékul adta I. Ferenc József fejedelemnek, a szentlőrinczi részből pedig 1869-be megvett Mayer . . . 542 hold területet, melyet ugyanezen időben Mayertől megvett Rózsa Lajos, Her- rich Károly és Egert József, kik is a fent írt területből 272 holdat 811 házhelyeknek felosztván s különböző mennyiségekben négyszögölét 80 kr.-jával osztrák értékben számítva 1870-ik évben egyeseknek eladván, fensőbbi enge- delemmel Kispest nevet nyerte, községgé alakíttatott.“ Ugyanezen jegyzőkönyv szerint Bellágh Imre, Pestmegye központi főszolgabírájának „kitűnő részvéttel kísért atyáskodó vezénylete alatt“ szavazás útján megválasztattak a következők: községi bírónak Stowasser Ferenc, tanácsnoknak: Adamcsek János, Fáber Antal, Garay Ferenc, Hermann Pál, Kleineisel József, Kolo- maznik Márkus, Krigovszky János, Lenkey László, Lukács István, Oberfrank Antal, Obermayer Adolf és Ruprecht Orbán urak. A nevek után ítélve azt hinné az ember, hogy valamely Grác körüli stájer község megalakulásáról van szó. A jegyzőkönyv alatt álló „tanácsnok“ urak aláírásából a legkezdőbb grafológus is könnyen kitalálja, hogy az egyik gót „nyomtatott“ betűkkel lerajzolt aláírás tulajdonosa mint autodidakta szerezte meg az írás tudományát valahol Oberammergau körül, a többi névaláírás is egy-két évi iskolázottságra vall. Az egyszerű, idegen nevű emberek azonban tüzes magyar szívet hordtak magukban. Gyermekeik, unokáik kitűnő magyar polgáraik ina is Kispestnek. Megiható az a lokál patriotizmus, mely ezeknek az egyszerű városalapítóknak megörökített szavaiból, tetteiből felénk sugárzik. Minden hónapban két-három gyűlést is tart ez a tanács, amelyen intézkednek a legsürgősebb teendőkről. Megválasztják 1871 június 11-én jegyzőnek Gyöngyösy Alajos ideiglenes jegyzőt, 500 forint osztrák értékű fizetéssel, szabadlakással és két öl tűzifával. Ugyanezen gyűlésen a községi építéseket rendező „szépítő bizottmányt“, gazdászati és egészségi bizottságot is alakítanak. Ugyanezen hó 25-én a Pesttel már ekkor sűrűn — nagyobbára gyalog — érintkező őslakók számára gondoskodnak a fővárossal felveendő közlekedésről. Megkötik ugyanis a szerződést a pesti Takács Károly társaskocsitulajdonossal, ki vállalja, hogy Kispestről naponta d. e. 9 és 11 óra között, d. u. pedig 3 és 5 óra között ki-beszállítja az utasokat a pesti Üllői-uti vámtól Kispestre és vissza 20 krajcárért. Néhány hónap múlva kiterjesztik e kezdetleges közlekedési menetrendet a budai Szénatérig, persze felemelt 30 kr. tarifáért. Látnivaló azonban a menetrend idejéből, hogy nem gyárimunkások, nem is hivatalnokok, hanem az új telektulajdonosok, milimárik, földmívelők érdekeit szolgálta ez az első közlekedési szerződés, kik a tejet, tejtermékeket és terményeiket hordták értékesítés végett Pestre. Ki is üt csakhamar az első érdekösszeütközés, mert nem sokkal utóbb a július 30-iki ülésben Garay Ferenc esküdt szemére hányja a határozathozó többségnek, hogy „nem a község jobblétének előmozdítása, hanem anyagi érdek vezette“ a többséget. Kedves humorral emlékezik meg erről az első közlekedési berendezkedésről Bódy János fővárosi műszaki tanácsos, kispesti lakos, Kispest egykori szemtanú-történetírója, a „Régi jó Kispest“ cím alatt, a Nemzeti Újság 1925. évi évfolyamában a többi között az „Omnibusz és Muki“ apró kis regényes történetében, amelyben elmondja, bogy Sámson gazda omnibusza afféle lapostetejű tejeskocsi volt amelyen dróttal-spárgával a szekérre kötözött három szál támlánynélküli deszka szolgált ülőhelyül az omnibusz utasainak. A rozoga alkotmány előtt búslakodott egy hórihorgas, kehes sárga gebe, amelyik soha sem honorálta a siető utasok idegességét. Ilyenkor Sámson gazda efféle egészséges flegmával csitította az omnibusz utasait: — Ha egyszer nem indít! — vagy — Toljuk meg egy kicsit a kocsit, — vagy — Tessék gyalog menni. — És bizony sokszor ezek az utóbbiak jártak a legjobban. Később rendes kétfogatú pesti omnibusz hozta ki a pesti szórakozókat naponként kétszer-ötször is. Hat
