Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, negyedik körzet (Budapest, 1931)
Rákospalota
112 RÁKOSPALOTA mindezideig az 1878. évben talált kincsleletet illeti meg. Maga Hamvéi József, ismertnevű régészünk, a Magyar Nemzeti Múzeum akkori igazgatója számolt be az Archeológiái Értesítő XVI, (1880.) évfolyamában a tudományos világnak erről a nemzetközi viszonylatban is nagy érdeklődést keltő leletről. „Fontossága megnő azáltal“ — írja alább —, „hogy belföldön lelt őskori régiségeink e félholdas fülek (ausa lunata) kapcsolatán külhoni, neveztesen olasz- országi régiségekkel jönnek szoros összefüggésbe.“ Ezen sorai arra az őskori edényre vonatkoznak, amelyben a kincsleletet találták. Későbben a külföldi szakkörök is foglalkoztak'e lelettel s azokkal a problémákkal, amelyek ezzel kapcsolatban felvetődtek. Reinecke és Kossina ismertnevü régészek a leletet egyértelműen a bronzkor II. időszakából, a Kr. e. 1800—1500 közti időből származónak mondták. Ugyancsak bronzkori halotthamvasztásos urnatemető tárult fel a lóver- venytér építésekor, egy dombhát lehordása alkalmával. Ezt azonban tudományos szempontból — sajnos — teljesen elveszettnek kell tekintetünk nemcsak azért, mert szakszerűen nem ásattak itt, hanem mert a még épen kibontott urnákat a bennük kincset sejtő napszámosok szerszámaikkal teljesen szétvertek. Ezen kívül van még több apró, szórványos leletről tudomásunk. így előkerültek bronzkori ú. n. babos karperecek, fibulák, hadi és házkörüli használati eszközök. A római uralom emlékei. Közismert tény, hogy a Dunának balparti vidéke sohasem tartozott a római imperium fennhatósága alá Aquincum táján. Mégis, hogy ezen vidék barbár lakossága mily élénk kereskedelmi összeköttetésben állott a rómaiakkal, azt a Nemzeti Múzeumnak a Duna balparti területeiről származó nagyszámú római régiségein kívül Rákospalota területéről előkerült sok, római .kézművesektől idekerült tárgy és lelet is bizonyítja. Hogy ezek közül néhányat felsoroljak, említenem kell az 1886. évben talált, 29 tárgyból álló leletet, amelyben az azon időkben ritka és értékes zo- máncos fibulák is voltak. Több olyan római éremléleíről is számolnak be a Nemzeti Múzeum naplói, amelyeket Rákospalota területén találtak. Különös csoportját képezik a rákospalotai leleteknek azok a római feliratos kövek, amelyek az alább tárgyalandó két árpádkor! temető területén jöttek napfényre. Ezek itt már másodlagos fekvőhelyen kerültek elő, mert már annakidején Contraaquincumból, Aquincum balparti ellenerődjéből — amely a mai Rákospatak torkolatánál állott —- hurcoltattak ide, a kőben szegény vidékekre. Mindkét árpádkori temetőben a templomok alapfalaiba voltak beépítve. A MÁV-telepi temetőben került elő az a tilalmi oszlop is, amelyet Caracalla római császár (uralkodott Kr. u. 211—217.) állíttatott fel a barbár csempészek (latrones) ellen. A pozsonyiúti árpádkori temető római feliratos kövei a fóthi gróf Károlyi-kastély parkját díszítik. Ezek oltárkövek, más és más pogány istennek szentelve. A népvándorlás kora. Az 1913. év nyarán, a Pestújhely mellett fekvő MÁV-telep építése közben, nagykiterjedésű sírmezőre bukkantak. A Nemzeti Múzeum megbízásából dr. Gerccze Péter archeológus ásatta fel szakszerűen ennek egy részét s megállapította, hogy_ az egy kettősrétegű temető. Az alsó — természetesen a régebbi — sírmező a harcias jazigok nemzetének egyik nyughelye, míg a felső egy árpádkori temető volt, amely a XI. században keletkezett. Regtető helységhez tartozott. Ugyaninnen honfoglaláskori lószerszámok is kerültek elő. Az Árpádok kora. A fent tárgyalt sírmezőn kívül még jól ismert Rákospalota területéről a nagykiterjedésű pozsonyiúti árpádkori temető, A sírmező a XI—XIII. századból származik az ott talált pénzdarabok tanúbizonysága szerint. Szent László, II. Géza és III. Béla denárai, mint sírmellékletek is kerültek elő, E temetőből a Nemzeti Múzeumnak 1927. évi április havában eszközölt ásatásai alkalmával nagyszámban kerültek elő a kort szerfölött jellemző ú. n. szláv halántékgyűrűk azonkívül gyöngyök, gyűrűk s egyéb apróságok. A MÁV-telepi temetőből pedig az itt felsorolt ékszer jellegű tárgyakon kívül kard, sarkantyú, zabla és kengyel is került elő, amelyeknek mindegyike jellegzetesen árpádkori. * . Az Árpádok kora utáni időikből előkerült leletek történelmi szempontból már nem bírnak oly jelentőséggel, s ezeknek csupán kultúrtörténeti becsük van.
