Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, negyedik körzet (Budapest, 1931)

Rákospalota

106 RÁKOSPALOTA kot tanteremmel szaporodott, alapját képezvén annak a rövid néhány év alatt legnagyobb és legnépesebbé vált iskolának, mely hat esztendő alatt 24 tanerős iskolává fejlődőit s a 24 osztály is kevés volt az akkori tankötelesek számának befogadására, ha figyelembe vesszük, hogy mindegyik osztály megialadta már a 80-as létszámot. A tanulók nagy létszáma mindenképpen kívánatossá tette, hogy a kul­turális és bygienikus követelményeknek megfelelőbb tantermekben nyerjen elhelyezést az. iskola, minthogy a bérházakban levő iskolahelyiségek veszé­lyeztették a komoly és célirányos pedagógiai munkát. Ez indította arra az ille­tékes tényezőket, hogy Í908 tavaszán a hattan termes új községi iskola építését megkezdjék, melyet 1910-ben már 16 tantermessé bővítettek. Nem feleilkezek meg Széchényi-telépről sem, ahol szintén egy új négy­tantermes iskolát rendeztek be. A község centrumától távol lakó Széchényi-telepiek nehezen tudtak az anyaközséggel érintkezni s ez a körülmény tette kívánatossá a villamosjárat kiépítését s 1908-ban megkezdették a budapestvidéki helyiérdekű vasút mun­kálatait s ez 1912-ben a forgalom számára átadatott. 1910-ben a község a Phöbus villamos vállalatok részvénytársasága budapesti céggel szerződést kötött a világítás és erőátviteli célokra szolgáló villamos berendezés létesí­tése és üzembentartása, valamint a villamos köz- és magánvilágítási áram­szolgáltatás céljából s ezzel a fontos lépéssel a községben megszűntek a vilá­gítási mizériák. A község közlekedési, kulturális, ipari és kereskedelmi szemponthói csaknem városi méreteket ölt s noha napról-napra modemebbé lesz, a törté­nelmi hagyományait és ősmagyar érzelmeit becsülettel megőrizte s a törzs- lakosságtól lassan.kint a tisztviselő-osztály veszi át a szerepet, melyet a múlt­ban amazok töltöttek be. Az emelkedett nemzeti érzések legszebb megnyilatkozását 1908. év őszén láttuk, amikor egy szívve-lélekkel ünneplete Kossuth Lajos szobrának lelep­lezését. (A szobrot Barcza Lajos szobrászművész alkotta.) Az 1909. évben jelentős változás történik a község területében. Széché- nyi-telep önálló községgé alakul — (82196-909 belügyminiszteri rendelet) — s elszakad az anyaközségtől. Ez a nem örvendetes fordulat nemcsak területileg jelent változást, hanem a. község beléletében is, mert azokon a részeken, me­lyek a centrumtól távolabb fekszenek s így a község közvetlen érdekköréből kiesnek, a lakosság — a Széchenyi-telep községgé alakulásán és elszakadásán felbuzdulva — szeparistikus mozgalmat indít, mely károsan hatott a község társadalmi életére és fejlődésére is. Ez a mozgalom különösen István-telken ölt nagyobb méreteket, amelynek az volt a célja, hogy ez a rész Újpesthez csa­tolhassák. Ezek a sajnálatos szeparatistikus jelenségek igazolják, hogy Rákos- palotának községi közigazgatása már nem tudja kielégíteni a község mindin­kább növekvő igényeit s hogy már — a lakosság számarányát tekintve is —1 városi igazgatást kíván. Rákospalota társadalma ennek rövidesen tudatára ébred, amikor 1909. tavaszán mozgalom indul, hogy Rákospalota várossá ala­kuljon; sőt evégből megalakult az előkészítő bizottság is. Ez a mozgalom olykor-olykor nagyobb méreteket öltött s 1923-ig a várossá alakulásig meg sem szűnt. A várossá való alakulás előfeltételeinek megteremtésében az orosz­lánrész a Polgári Kört és a községi elemi iskola tantestületi tagjait illeti meg. Rákospalota néprajza. Rákospalota lakossága: szép, magyar típus. Alakzata: zömök, erős, vál­las. Arca: értelmet kifejező, nemes vonásokkal ékes. Lányai és asszonyai nem­csak, hogy alkatra s arcra szépek, de több igazi szépség is akad közöttük. Népét önérzetesség, szókimondás, szorgalom, takarékosság, de emellett vendégszeretet jellemzi; a szegénységet csak hírből ismerik. Büszkén hivatko­zik arra, hogy neki még ükapjának-ükapja is palotai s az űjabban letelepe­detteket „gyütt-ment“-eknek mondja. Erős érzéke van a gúnyolódásra, mit legjobban bizonyít, hogy a törzslakosok között alig akad egy-egy, kinek gúny­neve ne lett volna. Mind a nők, mind a férfia/k, különösen vasár- és ünnepna­pokon szépen öltözködnek. Viseletűk sokban különbözik hazánk bármely más vidékének népies viseletétől. Népét a komolyság és vallásosság jellemzi, népszokásaik szerint is elő­ször ezeket említjük fel. Jellemző és igen szép szokás volt a római kath. hí­veknél, hogy ünnepek alkalmával tartott nagymiséken az egyház^ iskolszéké- nek tizenkét tagja, vastag égő viaszgyertyákkal kisérte ki a miséző papot a sekrestyéből az oltárhoz s a szentély két oldalán egymástól egyenlő távol-

Next

/
Thumbnails
Contents