Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, harmadik körzet (Budapest, 1931)
Váci járás
176 BETÜSOROS CÍMTÁR Asztalosok: Krizmantis Ferenc. Szakmáját Sopronban tanulta 1892-ben szabadult fel, 4 évig Budapesten segéd, 2 évig üzletvezető volt. Mint segéd dolgozott Németországban és Ausztriában Wienbem. 1908—09-ben Budapesten 1909—1914-ig Fel- sőgödön, 1922. óta helyben önálló. Az iparos- körnek elnöke, isko:lagondnoksági tag. Be- vo,nulit 1915-ben a 4-ig árkász-ezredhez, 17 hónapon át az orosz fronton harcolt, 25 százalékos rokkant lett. Mihály György, Varga, Gábor. Baromfikereskedő: özv. Potorán Kornélné. Biztosítási ügynökök: Angyal Mihály, Szántó Ignác. Borbélyok: Vermes Gyula, Wagner Ferenc. Cement- és mészkereskedő: Hajós Sándor. Cipészek: Dallá Miklós, Kosók János, Kovács György, Lelkes István, Somodi György, Steklács János. Doliánytőzsdések: Horváth Ferenc, Lutz Károly né, Molnár Káirolyné, Palkovits Pál. Fakereskedő: Hajós Standomé. Férfi szabó: Bisztránszky János, Heller Alajos. Fűszer- és vegyeskereskedők: Ber- nányi Róza, Dróbin Lajos, Ladányi József, Lutz Károly né, Molnár Károlyné, Palkovits Pál, Salamon Istvánná. Hentesek és mészárosok: Enyeszti István, Helembai Mihály. Ingatlanforgalmi ügynök: Horch Ernő, ny. főjegyző (az 0. F. B. által eng.). Korcsmárosok és vendéglősök: Bos- kó Bertalan, vitéz Borosznoki (Bitter) István, Horváth Gyula, Huszáír Bálint, Magyar Kálmán. Kőművesek: Haszler Sándor, He- csei József, Kényei István, Pán- czél Dezső. Lakatos: Rendig István. Pékek: Csery András, Varga József. Szobafestők és mázolok: Holló Jenő, Teidl Géza. Temetk. vállalkozó: Mihály György. Tüzelőanyag keresk.: Hajós Sándor, Kovacsik László. Vitéz: v. Borosznoki István korcs- máros. CSOMÁD — Nagyközség. — 1430—4469-ben Csalnád néven említik az oklevelek. A török hódoltság alatt elpusztult. 1690-ben elhagyott, lakatlan helyként szerepel. Csak a szatmári békekötés utáni korszakban népesült be újból. 1724-ben még puszta volt. 1729-ben kezdett ismét betelepülni és ekkor a lakosok azzal a kéréssel járultak a vármegyéhez, hogy a protestáns vallást szabadon gyakorolhassák és iskola tani tót tarthassanak. 1737-bén a Beniczky- család birtoka volt, majd később gróf Fekete György országbíró birtokába ment át. A Fekete-családtól a fóthi uradalommal együtt Csekonics József tábornok vette meg, aki 1808-ban özvegy gróf Károlyi Józsefnének adta el. Az 1827. évi osztály alkalmával gróf Károlyi István birtokába került. 1810-ben nagy tűzvész pusztított itt, mely alkalommal — a templom és 5—6 ház kivételével — az egész község leégett. Ekkor égtek el a község irományai is. Az ágast. hitvallásúnk temploma 1783-ban épült. Mintegy 8—10 évvel ezelőtt egy hcmioglaláskori lovas harcos csontvázát találták, fegyverzettel együtt, de ezek elkallódtak. A világháborúban bevonult katonák száma: 135, a hősi halottaké: 28, hadiözvegyeké: 9>, hadiárváké: 25. A földbirtokreform folytán az igénylők között 124 kát. hold földet osztottak ki. ÁLTALÁNOS ADATOK. Lakosság az 1920. népsz. szerint: 915 lélek, ebből magyar: 25, német: 890. R. kath.: 12, ref.: 3, ágh. ev.: 900. Házak száma: 180. Az 1930. évi népszámlálás szerint a községben 885 lélek van. Területe: 2152 kh., ebből a községé: 20. Szántó: 1258, legelő: 152, erdő: 682, szőlő: 40. Talajviszonyok: homok. Termények: főterménye a rozs, átl. kh.-kint 5 q. Erdőbirtok: 682 kli. akácos, gr.
