Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, második körzet (Budapest, 1930)

[Helységek adatai]

168

Kiskunfélegyháza

megfossza, sőt örök tulajdonaiból is kiforgassa. így a német világ a kunok részére a magyar királyoktól adott kedvezményeket visszavonta és a kiváltságokat eltörölte.

Még 1689 elején kiküldetett Kollonits bibornok elnöklete alatt egy német bizottság, melynek feladata lett volna a „társadalmi rendet helyreállítani, a török hódoltság alatt megváltozott és összekuszált birtokviszonyokat kiigazítani", de valósággal nem volt más, mint a császári kormány háborúira költséget szerezni „Magyarország újjászervezése" cimü feliratában a bibornok azt mondja, hogy igazságtalan Őfelségének örökös tartományait terhelni, mivel Magyarországért viseltetett háború, ez országban kell tehát uj jövedelmi forrásokról gondoskodni, ilyenek lennének a törököktől visszafoglalt részek. Nem átalja a magyarnak nevezett bibornok ajánlani, hogy amit a király német katonái vérével, költségével, fegyverrel foglalt vissza, előbbeni birtokosainak visszaadni nem köteles, hacsak kegyelemképen nem, melyet tanácsol ugyan a fölségnek, de akképen, hogy ki-ki birtokjogát igazolván, ezen birtok után esendő, illetőleg kirovandó terheket viselni tartozzék. Más szóval az igazolt birtok is, mint uj fegyverrel szerzett császári birtok tekintetett, melyet jogos tulajdonosának megváltani kellett, amelyek pedig nem igazoltattak, eladattak.

Reánk vonatkozólag 1701-ik évben tűnt ki e birtokigazolás valóságos tendenciája. A kunok vicekapitánya Sőtér Ferenc ez év julius 4-én hivatalosan értesittetett a budai várkamara által, miszerint a jászkunok részére a magyar királyok által adományozott kedvezmények és kiváltságok mind eltöröltetnek s a jászkunok mind dézsmák megadására, mind az ingyenes munkák teljesitésére, mint más jobbágyok, köteleztetnek. De ez csak izleltető volt a felség szándékából. A jászkunokkal, mint kedvezményes, szabadalmazott, külön bírák és kormányzat alá helyezett területtel, semmi törvénytelenséget sem lehetett elkövetni, tehát szolgákká, jobbágyokká kellett őket tenni, kikkel szabad rendelkezési jog áll fenn. Ez a fentebb hivatkozott rendelettel megtörtént, most következett a végcsapás. I. Leopold császár Magyarország apostoli királya a Jászkun területeket a német lovagrendnek ötszázezer forintért örökösen eladta, „az ország közszükségleteinek fedezékére !“ Ez a kifejezés volt a köpeny, melynek bő szárnyai alá bujt az eljárást szentesíteni akaró császári kormány. De az akkori nádor, a derék és szabadságszerető galathai herceg Eszterházy Pál az eladásba nem egyezett bele, sőt annak hatalmasan ellenmondott, de mind hiába, a nádor köteles, hazafias és jogos ellenmondása nem használt s a kerületek Fülek várában Pestmegye akkori pecsételő székhelyén ünnepélyes beiktatáson átadattak, majd a hármas kerületek részéről Jászberényben, a Kiskunság részéről pedig Halason 1702 junius 1-én a lovagrend tényleges birtokába bocsájtattak. Az uj birtokos rend azonban mintha érezte volna, hogy az ország törvényeivel ellenkező eladás sohasem fog elismertetni, az egyes kerületek kapitányait állásaikon meghagyta, de a főkapitányi tisztséget nem töltötte be, csak adminisztrátort nevezett ki Török András személyében, tálán hogyha a szomorú emlékű eladás ténye majd idővel feledésbe megy, egészen saját kormánya ala vehesse. De nem ment feledésbe ! A Rákóczi*féle hadjárat bevégeztével, a szathmári békekötés alkalmával a békefeltételek közzé, az ügy megvizsgálta- tása is becikkelyeztetett, mely megvizsgálás ismételt sürgetés folytán 1712. év végén ejtetett meg egy ország-választmány által, mely kimondotta, hogy ezen eladás az ország törvényeivel ellenkezik s igy az semmis. Ezen határozat eredményezte, hogy a német lovagrend örök tulajdonjogáról lemondott, de az általa már lefizetett pénzösszegekért, a kerületeket zálogképen megtartotta. 1715-ben pedig a pozsonyi országgyűlés a XXXIV. t.-c. által elvett jogaikat visszaadta.

III. Károly alatt megindul a birtok visszaváltásának kérdése, melyet azonban a háborús idők nagyon hátráltattak. Herceg Eszterházy Pál az elzálogosításért tiltakozását írásba foglalta és az esztergomi főkáptalan levéltárába megőrzés végett letétbe helyezte. Szívós kitartás után sikerült 1731-ben kivinni, hogy a német gazdát legalább magyar cserélje fel. A német lovagrend követelését az invalidusok pesti házának alaptőkéjéből kifizették, igy ez lett ezután a zálog birtokosa s a birtok igazgatására csász. kir. komissiót szerveztek. A jobbágyhelyzetbe visszaszorított kun kerületek Okossága á'landóan mozgolódott igazságtételért s több Ízben a király elé járult panaszával, melynek az lett az eredménye, hogy az 1741. évi országgyűlés kezébe véve a jászkunok ügyét, kötelességévé tette a nádornak, hogy a jászkunok részére a régi gyakorlatnak megfelelően nevezzen ki főkapitányt. Így került az 1742. évben a főkapitányi székbe Almássy János, ki a jászkun redemptio ügyét nagy lépéssel vitte előbbre. Az ő nevéhez fűződik az uj Félegyháza és vidékének betelepítése, valamint a jászkun redemptio megvalósítása.

Telepítések. A derék Almássy János főkapitány lelke egész melegével minden áron azon volt. hogy a jászkun kerületeknek a törökdulás következtében elnéptelenedett és elhagyott pusztái újra benépesedjenek s nemzeti érdékből is a magyarság részéről vétessenek újból kultúra alá. Ezt a természettől gazdagon megáldott, de nagyrészt parlagon hevert földet ki akarta szabadítani a bérlő városok zsaroló kezei közül s a török pusztítás következtében elköltözött kun népet újra megakarta a virágzó s immár tulnépes jászkun községekből telepíteni azon a rónaságon, melyen századokon keresztül kiváltságukkal biztosítva élte szabad életének hosszú századait. Különösen gondoskodott arról, hogy az egészen elnéptelenedett Félegyházára és környékére munkaszerető, kitartó és szívós népet hozzon. Almássy főkapi-