Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, első körzet (Budapest, 1930)
Helységnévmutató
54 Szigetujf alu—T aksony Fűszer és vegyeskereskedők : Englert János. 4 reáliskolát Bpesten végzett. 1891-ben szabadult fel, mint segéd Bpesten működött. 1901 óta helyben önálló keresk. Nős. Barbaró Márton, Simon Ferenc, Englert Lénárd, Heim Alajos, Strohmayer Sándor. Géplakatosok: Schuszter József, Kitzinger István. Hentesek és mészárosok: Szeltner József, Ring Antal, Kirchner István. Korcsmárosok : Barbaró Jakab, Weisz István, Niederkirchner István, Kitzinger József, Ring János. Kádárok: Strohmayer István, Kránitz József. Kovácsok: Kiss Pál, Schneider József, Győr ke Bálint. Kőművesek : Hufnagel István, Win- hardt Nándor, Feigl Adám, Wagner Antal. Lakatos: Tompos Antal. Lisztkeresk.: Barbaró Márton. Mész és cementker,: Barbaró Márton. Pékek : Wentzell Mátyás, Müller Sebő, Pletscher Mihály. Rövidáru keresk.: Barbaró Flórián, Barbaró Márton. Szobafestő és mázoló: Wínhardt János, Feigl István. Temetk váll.: Németh István, Kulcsár Fábián. Tojáskeresk,: Erdős Jánosné. Ügynök : Perschi Sebő (marhaügynök). Zöldségkeresk.: Tűm Antalné, Hufnagl Istvánné. Vitézek: Pálfalusi István borügynök, Szente Lipót gazdálkodó és Ujfalusi Frigyes kőműves, Taksony. Nagyközség. Hozzátartozik : Dunakisvarsány, Dunanagyvarsány és Szeniczey major. A soroksári Dunaág balpartján fekszik. Nevével Terra Toxun alakban már 1281-ben találkozunk. A legenda szerint a pogányság utolsó fellobbanásakor Leventét, Géza vezér Budánál leverte, seregeit tönkre tette, annak maradványai és Levente Soroksár környékén keltekát a Dunán, délfelé menekültek, de Géza utolérte őket, a taksonyi erdőkben agyonverette és tetemét ugyanott elégette. Igv a pogányság utolsó tragikus fellobbanása és felvonása Taksony nevéhez fűződik. Hajdan az ilbői szigeten feküdt; igy emlékezik meg róla az 1543 évi oklevél is. 1283-ban a nyulszigeti (margitszigeti) apácák birtoka. A budai liva 1559. évi fejado-defterében 12 adóköteles házzal szerepel. 1711-ben telepedett be újból; lakosai württenbergi svábok voltak. Az 1720. évi összeírás szerint elbocsátott katonák is költözködtek ide. 1715-ben 20 adóköteles német háztartást írtak itt össze. 1720-ban már 41 háztartása volt. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás szerint a budai Klára-rendü apácák voltak a helység földesurai. E rend feloszlatása után (1782) a helység földesura a vallásalap lett, mely jelenleg is a legnagyobb birtokosa. A róm. kath. templom 1811-ben épült; a plébánia 1730-ban már fennállott, anyakönyvei 1752-ben kezdődnek. Volt 46 urbértelke. A határrendezés 1857-ben történt. Az 1874. és 1894. években nagy tűzvész pusztított a helységben. Van a községben hitel- és fogyasztási szövetkezet, 17 tanerős állami, községi és felekezeti iskolája, óvodája, közművelődési egyesület, takarékpénztár, ipartestület, rokkantegylet, Jézus szive népleányok társasága, dalegyesület, gazdakör, népművelési mozgó. 2 önálló orvosa, gyógyszertára van. A község folyton fejlődik. Van háziiparosok és kosárfonók szövetkezete, amely a legmodernebb bútorokat és kosárárut készíti, ezenkívül szorgalmas lakossága vessző és gyékényből mindenféle dísz és használati tárgyakat házi- iparszerüleg készit, Polgári olvasókör, temetkezési egyesület, kath. népszövetség, kath iskolaegyesület, továbbá szeszfinomitógyár. Hagyomány szerint Taksony vezér itt van eltemetve a Duna mentén. A községhez tartozó Kisvarsány és Nagyvarsány puszta azelőtt Dunavarsány néven volt ismeretes, melyről egy 1281-ben kelt oklevél még mint puszta földterületről (terra) emlékezik meg. 1283-ban a margitszigeti apácák birtoka. 1449-ben kérelmükre Hunyadi János kormányzó e helységet Fejér vármegyéből Pest vármegyébe helyezte át, amit 1453-ban a király is megerősített. 1928-ban a földbirtokreform során a volt papi javadalmi földekből kiosztott házhelyeken 97 uj, részben villaszerű ház épült. A parcellázás ugyanitt 1200 hold ingatlanon tovább folyik.. Ugyancsak állandóan fejlődik Dunakisvarsány is, ahol az 1921. évben volt 94 lakott házzal szemben ma 324 ház van, Újabban parcellázás alá kerül kb. 300 házhelynek megfelelő terület. A világháborúban 320 férfi vonult hadba, akik közül 78 hősi halált halt. A községben 45 hadirokkant, 55 hadiözvegy és 20 hadiárva van. A kommün utáni ellenséges megszállás alatt a községből az oláh csapatok mintegy 12.000 P értékű takarmányt és állatot vittek el.
