Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, első körzet (Budapest, 1930)
Helységnévmutató
Kalocsa 343 A török uralom a török hadak második bevonulása alkalmával, 1529 augusztus 15-én vette kezdetét s a várost a török idő alatt a szerb őrség családjain kívül más aligha lakta. A városra az 1602. év vált végzetessé, mikor az aldunai hadjárat alkalmával Pográny Benedek naszádkapitány Sultzot és Kolonitsot egy erős hadosztállyal Tolnára küldötte, a török vizi ármádia megtámadására. Ezt azonban már nem találván Tolnán, a török őrséget szétverték és gazdag zsákmánnyal visszaindultak. Visszamenet Kalocsára is kitértek, martalékot szedtek benne és fölégették. A középkori szép város ezzel remmá lett, A várkastélyt a török ugyan ismét helyreállittatta, egyéb épületei azonban eltűntek a föld színéről. Végül 1686-ban Lotharingiai Károly szabadította föl a török alól. A város újraépítése. Kalocsa helyét 1690. évi hiteles leírások szerint, a török kivonulása után, csak a romokban heverő székesegyház, a plebánia-templom s az e körül csoportosult nehány viskó jelezte. Várát a császáriak földig lerombolták. Az elsők, akik Kalocsán letelepedtek, az 1686 körül bevándorolt bunyevácok voltak, akikhez csakhamar az érsekség régi jobbágyainak utódjaiból nehány család csatlakozott. 1691-ben már meg volt a városi szervezete, mert a város legrégibb pecsétje ezt az évszámot viseli. Ekkor a lakosság száma 500—600 lehetett. A város rendszeres betelepítését és újraépítését azonban gróf Csáky Imre érsek kezdte meg 1711-ben, aki a város földesuraként annak életrekeltéséhez nagy eréllyel fogott hozzá. Felépittette az érseki lakot, a gazdasági épületeket, a vendéglőt, sörházat. Telepeseket hivott meg és minden települőnek házhelyet méretett ki, kerttel. Rendezte a város és földesur közötti viszonyt is. Eszerint a város lakosai, régi szabadalmuk szerint, nem voltak földhöz kötött, hanem szabad költözködési joggal bíró jobbágyok. A városnak megadta szabad közigazgatási és önkormányzati jogát, ellenben a földesúri jogokat a várossal kötött kontraktus utján biztosította. E kontraktust érdekességénél fogva közöljük : 1. A város privilégiumánál fogva a közbiztonság emelésére azt mielőbb árokkal körülkeríti. 2. A kereskedés emelésére kalmárokat, kereskedőket, mesterembereket hiv meg, vásárokat és piacokat rendel. 3. A közutakat, hidakat rendbe hozza és fenntartja. 4. Miután a város lakosai robot és paraszti munkától mentesek, a földesurnak 350 frt évi robot-kárpótlást fizetnek. 5. A szabad jobbágyaktól járó portiókat a földesurnak rendesen kiadják. 6. Némely ünnepekre és alkalmakra az érseki konyhába néhány darab szárnyast és egyéb állatot és gyümölcsöt szolgáltatnak be. 7. A város az uraság részére két (később 4) hajdút tart. 8. Halászat, vadászat, faizás és nádiás az uraságé, de engedéllyel űzhető. 9. A város éjjeli őrséget szervez és az idegenforgalmat szigorúan ellenőrzi. 10. A lakosság szaporítása céljából a város törekedni fog uj telepeseket szerezni. 11. A város biráját szabadon választja, de az uradalmi tiszttartó jelenlétében. 12. A város kapitányt választ és kebeléből fegyveres őrséget szervez a város őrzésére. Veszedelem idején köteles az érseki lakot is védelmezni. 13. A korcsmái, malom és husvágási jog az uraságé marad, de a város kiárendálhatja, 14. A város, hogy a szülők gyermekeiket az iskolától el ne vonják, közös csordapásztorokat tart. Ez a kontraktus lényegtelen változásokkal 1836-ig fönnállott, 1713-ban, a bérleti kontraktus utján, a város az érsektől bérbe vette a pusztai birtokokat. Ezekből a bérletekből fejlődtek ki a városhoz tartozó szállások. A bérletterületet a város osztotta ki parcellákban a lakosok között. A nagy árvizek miatt csak a magaslatokat (partokat) lehetett szántás alá venni. Minden gazda köteles volt elegendő igás jószágot és birkát tartani. A halomi bérlők kötelesek voltak szőlőt ültetni, mert ott azelőtt is az volt. A bérletek távolsága miatt a legtöbb bérlő bérletén is épített házat, így keletkeztek ismét a szomszédközségek. A város kiépítését 1772-ben már befejezték. Kalocsának ekkor összesen 547 telepesháza volt. ezenkívül a város és uradalom épületei. Az utcák rendezését az 1828. évi tűzvész után kezdték meg, amely alkalommal a Vajas-menti utcákat egyenesítették ki. Az utcák általános rendezése az 1850. évi tűzvész után történt, amikor 124 ház égett le. Sok házat, mely nem állott sorban, lebontottak, tulajdonosaik pedig a Kigyóson túli közlegelőn kaptak házhelyet és uj utcákat is nyitottak. Az urbériséget megszüntető 1848. évi törvény alapján az úrbéri elkülönítés, hosszas per után, 1864-ben ment végbe, az érseki uradalommal kötött egyezség utján. Az uradalom a közlegelőből 4500 holdat tartott meg, a többi földterület a városi kis erdővel együtt a város tulajdonába ment át. Az urbériség megszűnése után a város gazdái mindinkább a szállásokon vettek állandó lakást, minek következtében azok népessége rohamosan szaporodott és igy a város belterületén 1884-ben 8598, mig a szállásoknak összesen 7040 lakosa volt. A szállásoknak 26,861, a városnak 5518 hold birtoka volt. Ez az állapot nemcsalí a város közigazgatását nehezítette, hanem az érdekek összeütközése miatt sok súrlódásra is adott alkalmat Ez az állapot végre 1884-ben megérlelte a szállások elválásának és önálló községekké való alakulásának gondolatát. Hosszabb per fejlődött azonban a városi törzsvagyon megosztása miatt. A per 1904-ben fejeződött be. A kir. Kúria Ítéletével a szállások törzsvagyonrészesedési igényüktől elestek. . Kalocsa kötelékében megmaradtak Negyven, Vörösszállás, Papszállás, Berke, Nána, lelek, Gyarmatsziget, Ujdrágaszél és Csorna. Kalocsa nagyközség igy megszabadulván a szállások befolyásától, gazdaságilag és belrendészetileg is egyre jobban halad. A város nagy részét a polgárság jellegzetes kalocsai stílusban, leginkább vert falból épült kisebb házai foglaljak el
