Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, első körzet (Budapest, 1930)
Helységnévmutató
Alsónémedí—Bugyi Nagy P. Józsefné. Juhász Menyhért, Dénes István, Politzer István, Eisler Antal, Nagy Mihály. Kaszás József. Vitézek : Csontos József főjegyző, Szabó György és Csaba József mezőg. alkalmazottak, Józan Béla vasúti munkás, Molnár Gábor, Nagy Károly és Lukácsi Menyhért földé- szek. Három utóbbi 15—15 hold vit. telket kapott. 123 Bugyi. Nagyközség. Hozzátartozik: Alsó délegyháza, Alsóvány, Felsővány, Borzashegy, Alsóráda, Nemes- ráda, Urbő-puszták, Halásztanya, Csali- és Telek.-major. E községről első Ízben 1390-ban találunk emlitést. 1446-ban Búd néven szerepel és ekkor Fejér vármegye solti járásához tartozott. 1507-ben Bwgh alakban merül fel és ekkor már Pest vármegyéhez számították. 1395-ben az Irsai, az Istvánházai Szentiváni és a Szentiváni Sáfár családok birtokában találjuk. A török hódoltság alatt elpusztult. Az 1690. évi összeírásban is az elpusztult helységek között szerepel. A szatmári békekötés utáni korszakban akkori földesura, Beleznay János telepitette be újra. 1728-ban a helység már betelepült, a mit igazol legrégibb pecsétje, mely ,,Sig. Bugyiense 1728“ körírattal van ellátva. Beleznay János 1730-ban állította fel az itteni reformátusok anyagyülekezetét. E gyülekezet azonban nem sokáig élhetett a szabad vallásgyakorlattal. 1761-ben a reformátusoktól a templomot elvették s a katholikusoknak adták át, A kath. plébánia 1761-ben alakult. Anyakönyveí is ez évben veszik kezdetüket. A reformátusok csak 1782-ben kezdték ismét nyilvánosan gyakorolni isteni tiszteletüket. Anyakönyveik 1783-tól vannak meg. 1754-ben Kovács Antal a solti járás szolgabirája, továbbá Beleznay János tábornok, Rodl György és Emődy Mátyás voltak itt birtokosok, A XVIII, században gróf Beleznay^ Miklós volt a helység földesura, őt követték a báró Bánffyak, báró Vay Miklós és gróf Vay Ábrahám. A helység jelenlegi nagyobb birtokosai: Magyar Földhitelintézet, özv. Kristóffy Józsefné, Czanik Pálné, Jankó Alajos, dr. Strausz Vilmos, Lánczy Leó örök. Weisz Fülöp, Vörös Endre, Renner Ármin, Forster Kálmánné, Székely József, Szűcs Ferenc, dr., Baghy Gyula és Ráczkeve község, mint erkölcsi testület. Borzashegypusztán, mely most Székely József tulajdona, a kastély tornyában van egy régi harang a következő felirattal: „Isten dítző. tsin. L. B. L. Bánfi Mihály G. M. G. M. Kemény Terézia A. o. 1761.“ 1885-ben nagy tűzvész pusztított e helységben, mely alkalommal a község nagyobb része leégett. A puszták közül a XIX. század első felében Alsórádát a Fáy család és Halász Miklós, Alsóványt és Felsőványt gróf Teleki Sámuel, Urbőt Kecskemét városa s részben a Bugyi községi közbirtokosság bírta. A világháború alkalmával 711-en vonultak hadba. Közülük hősihalált haltak 121-en, hátramaradt 22 hadiözvegy és 126 hadiárva. A forradalom alatt különösebb esemény nem történt. Földbirtok rendezés során kb. 1600 k. holdat osztottak ki, mintegy 380 egyén között. Általános adatok. Lakosság : 3678 lélek. Magyar: 3673, német: 1, tót: 2, egyéb: 2. R. kath.: 1778, ref: 1785, ágh. ev.: 27, g. kath.: 4. ízr. 82, egyéb 2. Házak száma: 588. Terület: 21.000 kh., melyből a községé: 58. Szántó: 6730, rét: 6340, legelő : 5400, erdő: 306, szőlő; 327, kert: 179, nácfas: 354, terméketlen: 1460 kh. Erdőbirtok: Dr. Szüts Ferenc, Forster Kálmánné, Jankó Alajos, Magyar Földhitelintézet tulajdonában ösz- szesen 306 kh. akácos (3—30 éves). Talajviszonyok : legnagyobbrészt vizes legelő, többi homokos, kötött, szikes vegyesen. Termények: rozs, árpa, átlagtermés 6 q. Vas. áll.: Taksony 12 km. Szállás: özv. Loviscsek Jánosnénál. Autóbuszjárat: Taksony és Dunaharaszti állomásig rendszeres. Taksonyra : d. e. 5'40, 11 '30, d. u. 2 30. 6‘10. Taksonyról : d. e. 7'30, d. u. 2 00, 7‘30. Posta, táv., tel., Cső.: Helyben. Me- zőgazd. kam.: Kecskemét. Főszb,, Adóh,, Vál. kér. : Alsódabas. Járb., Tkv.; Ócsa. Iparfü., Keresk. kamr, OTI, Törvsz,, Píiig.: Bpest. Pü. bizt.; Fülöpszállás. Pü, szak : Kunszentmiklós. 8*
