Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára, első körzet (Budapest, 1930)
Helységnévmutató
118 Alsódabas—Alsónémedi Szőlőbirtokosok és bérlők: Dr. Zlin- szky János örök. 307 kh. Bérli: Blau Béla, Parragh József 145, özv. Szécsi Samuné 45, özv. Szívós Zsigmondné 157, Dómján Árpád örök. 45, Halász Bálint dr. 183, Dinnyés Lajos 385 kh. Fűszer és vegyeskereskedők : Benedek Samu, Hangya fogy. szöv., Surman Antal, Weisz Áron, Weisz Imre. Férfiszabók: Drozdik István, Vámos Miklós. Géplakatos: Molnár Ernő. Hentesek és mészárosok: Gömöri Gyula, Schwarcz Adolf, Stresznyák Lajos. Kárpitos és kocsifényező: Révész Lajos. Kovácsok: Faragó János, Prigyéni Mátyás. Kőművesek: Batár Sándor, Csicsák Imre, Faragó Imre. Pék : Drozgyik András. Tüzelőanyag kereskedő : Schwarz De- zsőné. Vendéglősök és korcsmárosok : Csorba Zsigmondné, Topor Géza, özv. Ga- csal Antalné, Somogyi Józsefné Vitézek: Dr. Márk László járásbiró, Kende József áll. pénzt, tiszt, és Cserna József földmives. Alsónémedi. Nagyközség. — Hozzátartozik : Felsőpakony, — Gyálpuszta, Gyálpusztai szőlő, Ráda-pta Jálics- és Püspökmajor. A XV. század elején Prodavizi Ördög Miklós birtoka, aki 1425-ben Zsigmond királynak adta cserébe más birtokokért. Zsigmond 1430-ban a Rozgonyiaknak zalogositotta el. A Rozgonyiak 1438-ban királyi adományt nyertek e helységre Albert királytól. A török hódoltság alatt elpusztult. Az 1690, évi összeírásban, a váci püspök birtokaként, az elpusztult helységek között szerepel ; 1695 ben azonban már ismét lakott hely vo't Valószínűleg 1693-ban települt, mert a község legrégibb pecsétje ezt az évszámot viseli. A római katholikus plébánia irattárában levő feljegyzés szerint, a mostani községet első Ízben 1606-ban Szőri István, Kis Jakab, Józan Mihály és Garai Márton református vallásu juhászok telepítették, akik Ráczkevéből valók voltak és juhaiknak legelőt keresvén, itt telepedtek le ; de mikor a keresztény sereg Budát ostromolta, megriadva, innen Esztergom és Tata vidékére vonultak, Buda visszavétele után azonban ezeknek utódai visszajöttek Némedibe és velük jött három katholikus pásztor is, akik az itteni katholikus lakosság törzsét alkották. 1720-ban a katho- likusok már annyira elszaporodtak, hogy a reformátusok lelkészét elűzvén, templomukat elfoglalták. Hogy e feljegyzésből mennyi felel meg a valóságnak, nem állapítható meg. Annyi kétségtelen, hogy a reformátusoknak 1631-ben itt anyaegyházuk és templomuk volt, melyet 1730-ban tőlük elvettek és csak II. József császár türelmi rendelete után, 1783-ban, építettek újra templomot; a római katholikus templom pedig 1732 és 1744 között épült. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás szerint a váczi püspök volt a helység földesura és az maradt 1848-ig. Jelenleg gróf Károlyi Lászlónak, gróf Degenfeld Ottó, Jálics Kálmán és a váczi püspökségnek van itt nagyobb birtoka. 1885-ben a község nagyobb része leégett, A község folyóvíz nélküli, sik területen fekszik, talaja : jól termő homok. Villanyvilágítás bevezetve. A háborúban bevonult 550 lakos közül 150 hősi halottat vesztett, kik után 24 hadiözvegy, 16 hadiárva maradt. Hadirokkantak száma 51. A hősök szobra felállittatott. A birtokreform során 1800 hold földet osztottak ki. Országos állat- és kirakodóvásárt tartanak : április 2-ik, jul. 4-ik, szept. 3-ik és december 3*ik szerdáján. Általános adatok. Lakosság: 6000 lélek, színmagyar. Ref.: 2840, r kath.: 3000, unitárius: 20, g. kel.: 20, izr : 120 Házak száma: 840, Területe: 15,530 kh., ebből a községé 453. Szántó: 8,034,'rét: 3131, legelő: 1,865, erdő: 710, szőlő: 777, kert: 29, nádas: 262, termékellen: 722. Erdő: gr. Károlyi László és a gr. Dégenfeld Ottó gazd.-ban, A futóhomokos területeket fásitották be. Talajviszonyok: közepes minőségű homok. Termények: rozs (átl. 5—6 q ), tengeri (15 q. csöves), burgonya (80 q ) Vas. áll.: Dunaharaszti (6 km.), Ócsa (5'5 km). Szállás magánházaknál.
