Girókuti Képes naptára 1860
Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet
Ill KÉT PRÓBA. 112 kövér úrban aligha Enyednek nem a leggazdagabb kereskedője van előttünk __ Za untner Otto uram személyében. — Phűi, Phűi! Egészen kiizzasztott ez a gondolkodás. Bizony pénzeden, rósz, pénzeden idők járnak. Aztán mégis ez az éhes tömeg azt hiszi, hogy hozzám foly a pénz....De hova is lett" az a sok pén z.... Év-ezrcdek óta ássák a föld tele gyomrából a roppant érczeket, az ember mégis napró} napra szegényebb.... Ugyan hova lett az a sok századok kiaknászott aranya?! Phüi, Phűi, ez gyalázatos forróság!— Beh jó volna, ha meglenne az a sok arany, most nem kellene itt izzadnom a gondok alatt.... Phüi, Phüi, elolvadok!... — Édes apám, édes jó apám! hallszott egy kedves csengésű hang, s könnyű lebegéssel egy sugár termetű, legszebb szökefürtü lány jött mosolygó arczczal, sugárzó szemekkel. Hófehér karával átölelte apja kövér nyakát, s megcsókolta homlokát. — Ah, ah! édes Klótild, jókedved van édes leányom, úgy-e újból láttad öt? Pej- vagy szürke paripáján vágtatott? Űgy-e ragyogott a fénytől? szólott az apa. — Oh nem, nem! vágott közbe a lány. Egyszerűen volt öltözve, s mégis olyan szép volt .... — Szeszély ez az öltözet, csak szeszély volt nála édes gyermekem! vágott közbe—mosolyogva - az öreg Z a untn er. — Oh nem, nem! sokkal jobban szeretem én öt igy, ilyen szegényen. Hogy ha halvány lelkes arczát felém forditá, ha értelmes szép szemeivel rám nézett, oly hullámzatba jött szivem, olyan jól esett nekem... Oh apám, tudod-e mi a szerelem?! szólott Kló tild, s égő arczát atyja keblére rejté. Az öreg Zauntner mosolyogva nézett az elpirult leányra. — A kényelem, a boldogság vagy a vagyon reménye édes leányom, és semmi más. Szereted benne, hogy egy egész falu lesz a déd s fényes palotádban hemzsegő cselédség.—Lesz, oh! ne félj, bé lesz töltve minden vágyad.... E czél volt, melyért élet-örömet a küzdelemtől megtöretni engedém—szólt az apa— s megcsókolta távozni készülő leányát. A kis lány még gondolkozóan állt ott egy perczig. — Bizonynyal másra gondolt atyám! Neki nincs palotája, fényes öltözete, de van a legfényesebb lelke.— Ez az, amit úgy szeretek benne! szólt a szép angyal... s ott hagyta a szobát, II. Szarva di Tamás uramnak e tájban legfényesebb arany-gombos, széles sujtásos átilája, legszebb ezüst himzetü nyeregtakarója, bogiáros kantára, legdél czegebb paripája, legnagyobb jószága, de sehogy se szeretetre méltó formája; a leggörbébb termete, leggyérebb és durvább szőrű bajusza, szakálla és legvéresebb szeme volt egész Enyed környékében; de azért 45 éves ö kegyelme, sok eladó leány s minden lányos apa szemében ö volt a legcsinosabb legény, s a leendő vök közt legohajíottabb....... Ha ragudt is ezért B o rb á r a asszony, Szarvadi uram 35 éves gazdasszonya, s valahányszor urának leendő házassága forgott a hír kerekén, dúlt-fúlt a fényes termekben, áthivatta kántorné asszonyt, és elmondotta sírva: hogy az, a mit ott lát, azokat a fényes bútorokat, mind az ö ügyessége teremtette elő, s mégis a kit ö 15 év óta szolgál, kinek oda dobta „iijuságát,“ most miként akarja öt kijátszani, s hallatlan dolog: még asszonyt vinni a házhoz! olyant, aki neki parancsoljon!— neki! a ki eddig lelke volt a családnak: s kántornö asszonyommal átkot mondtak a nyegle fiatalságra, mely hiú dolgokkal megzavarja még az „érttemberek“ eszét is .... Nemes Szarvadi uram ezzel azonban nem sokat törődött, megjelent itt-amott, különösen a gazdag Zauntner Klotildnál, s hogy halálosan belészeretett; de azt is sugdosák, hogy a szép Klotild éppen úgy, sőt jobban gyűlöli öt. S ha Tamás gazda haza vágtatott Szentkirályi kastélyába, hol ilyenkor kozmás étellel traktálá meg boszus gazdasszonya, rendszerint mindig fölkiáltott: nincsen más mód, meg kell házasodnom!!... Már ilyenkor a jó B o r b á r a türelme egészen elszakadt, összetörte a poharakat, megtépte a szolgálókat, s messze kergette az ártatlan kutyákat s macskákat. Tamás úr ho- szat nyúlt a karos széken, végig nézett a tépön és a megtépászott hadan „Borbálát rendbe kell szedni, bizony meg kell