Girókuti Képes naptára 1860

Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet

107 ISTEN VELED! 108 azt elragadó dalaival vigasztalja, s ha netalán őt a környező sanyar— az élet útján ingadozóvá tette volna—az erény útjára visszatérítse. Ki a magas polczon levőket könyörtiletre, az árvát jóltevöi iránt hálás tiszteletre buz­dította—oly lélekemelő dalokban, melyek a a nép száján imádsággá alakulának. Ki a bukott hatalmasban, a megkese­redett embert sajnálta.... S ki midőn imá­dott hazája vérzett, sajgó sebeire gyó­gyító balzsamot csepegtetett, s azt békö- tözé az ellen bíborával. S végre, midőn végórája lejárt, s imádott nemzete szi­vére gyász lepel borula; népek ezrei élén tisztelő császárja kiséré öt az örök nyu­galom helyére. — Áldás hamvaira! Ez örök emlékű halhatatlan frank „nép- költő“ Bér anger János Péter nyájas képe ez, kinek szende arczárói az isteni észnek fensége a testvér szeretettel párosul. Utolérhetetlen müvei, melyek halha­tatlan népköltönk Petőfinek kedvencz ta­nulmányait tevék, megjelentek Frankfurt­ban, Bechold H. könyvárusnál. Belőle több költeményt nyelvünkre is fordítottak Pc- töfy, Szász Károly stb., és e jelen utol­só költeményt Szász Domokos. ISTIEM VELED! (Beranger utolsó költeménye.) n XXazám, érzem, érzem halálomat. Anyám isten veled! Neved legyen A végső szó — mely éri ajkamat.—- Szeretett-e igy más fiad? Oh, nem. Én betűzve rólad daloltam már, És midőn most a halál nyújt kezet, lm’ rólad zengve lelkem tova száll. Oh! ejts egy könyet bár, Isten veled! Tíz koronás büszke győzelemmel Tested felett a midőn tapodott, Szalagjokból készült tépésemmel Fájó sebedre adtam balzsamot, S romod felett új fűnek sarja nőtt A századok áldandják nevedet; Eszméd uralg egész világ előtt. Az egyenlőség győz. Isten veled! Itt ágyamban a halál fölém hajol, Oh! ápoljad, kik nekem kedvesek. A kis galambnak ezzel tartozol Mert földeden prédára nem lesett. Gyermekidért a míg imádkozom —Midőn Isten magához integet — Emlékkövem föltartom síromon, Karom gyöngül; lehull. Isten veled. SZÁSZ DOMOKOS. A férfiak álnoksága, s a nők kaczér- sága egyaránt elszenvedhetlen nyűg az élet folyamában. A sors sokat ostoroz mindenkit, de legtöbbet azt, kinek kezébe adja a kor­bácsot. Soha sem lehet biztos arról valaki, hogy meddig tart boldogsága; eljö egy szélvész, szerteszórja az őröm-virágokat, gyököstöl, magvastól, s helyükbe ülteti a tapasztalás fonyadt gyümölcsíi tövis bokrait. Semmi sincs könnyű vagy nehéz az életben, mindennek az alkalmazott erő mennyi- és minősége határozza meg sú­lyát és értékét. Sok bánat és nyomor szülőanyja vagy te élet, de balzsam is csepeg belőled, mint szurok a fényűből, melyből diadalívet és akasztófát egyaránt szoktak készíteni. Ki oktalanul használja életét, rende­sen elhasználja azt; a ki okosan, azt az élet használja el; mi különbség a kettő között ?... Miért szakad ketté hamarább a szív mint az élet? mert a szív mozog és érez, az élet pedig csak mozog de nem érez.

Next

/
Thumbnails
Contents