Girókuti Képes naptára 1860

Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet

47

FÓTI DAL.

48

Hejli barátom, honfitársam Bort igyál,

Vig, komor, vagy csilggeteg vagy. Csak igyál.

Borban a gond megbetegszik,

Él a kedv,

Nincs a földön gyógyeröre Több ily nedv.

Borban a bú, mint a gyermek Aluszik,

Magyar ember már busnlt sok Századig.

Ideje, hogy ébredezzen Valaha:

Most kell neki felvirulni Vagy soha!

Bort megissza magyar ember Jól teszi;

Okkal, móddal meg nem árthat A szeszi.

Nagyot iszik a hazáért S felsivit:

Csakhogy egyszer tenne is már Valamit.

No de se baj, másképp leszen Ezután;

Szóval, tettel majd segítünk A hazán.

Ha az Isten úgy akarja Min magunk,

Szennyet rajta és bit or bűnt Nem hagyunk.

Rajta társak hát igyunk egy Huzamost;

Bú, szerelem, házi gondok Félre most;

A legszentebb, legdicsöbbért Most csak bort,

De ha keilend, vérben adjunk Gazdag tort!

A legelső magyar ember A király:

Érte minden honfi karja Készen áll.

Lelje népe boldogságán Örömét,

S hír, szerencse koszoruzza Szent fejét.

Minden ember légyen ember És magyar,

A kit e föld hord s egével Bétakar.

Egymást értve, boldogítva By egy nép

Bármi vészszel bizton bátran Szembe lép.

Ellenség vagy áruló, ki Hont tipor,

Meg ne éljen, fogyjon élte Mint e bor.

Áldott földe szép hazánknak,

Drága hon,

Meg ne szenvedd soha őket Hátadon.

S most hadd forrjon minden csepp bor Mint a vér,

Melyet hajdan frigyben ontott Hét vezér;

S mint szikrája a szabadba Felsíet,

Úgy keresse óhajtásunk Az eget.—

Légyen minden óhajtásunk Szent ima,

S férfi keblünk szent imáink Temploma.

És ürítsük a hazáért E pohárt:

Egy pohár bor a hazáért Meg nem árt.

Érje áldás és szerencse Mindenütt!

A hol eddig véremésztö Seb feküdt.

Arcza, mely az ősi bútól Halavány,

Felderüljön mint napfény a Vész után.

Hü egésség tartsa össze Fiait,

Hogy leküzdje éjszak rémes Árnyait:

Künn hatalmas, benn virágzó És szabad —

Bizton álljon sérthetetlen Jog alatt.—

S vér, veríték vagy halál az,

Mit kíván:

Áldozatként rakjuk azt le Zsámolyán;

Hogy mondhassuk csend- s viharban: „Szent hazánk!

Megfizettük mind, mivel csak Tartozunk.“