Girókuti Képes naptára 1860
Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet
37 MIT ÉK EGY HELYSÉG KIKÉPZŐJE. 38 — Köszönöm barátim! én tovább is örömest látom önöket. A mi olvasó egyletünk nem is átalános, bogy e végre a közpénztári iól — a melyhez mindenkinek joga van—elsajátítsunk. „Gyűjtünk rá.“ „Jegyző úr! Szíveskedjék jegyezni ajánlatunkat. Én adok egy mérő búzát.“ — En törökbúzát! — Én szénát! — Száz fő káposztát! — Egy kupa mézet! — Két lúdat! — Két réczét! — 10 font dohány árrát! — Egy kalangya kendert! — Tíz tojást! Az ajánlat igy tartott, s végre annyira emelkedett, hogy öszvevettetve, a kibérlendö szoba, bizonyosan olcsóbb le- end; a fölösleg tehát könyvekre lesz fordítandó. Láttam, hogy csak akarni kell, s minden van. Ezen tárgy annyiba maradt. Ki-ki igyekezett valamely újabban érkezett hírlaphoz jutni. Hölgyi úr azok egyikében, Szentkirálvi Gábor barátunk tagosítás mellett, szolló remek czikket talála. Miután végig olvasta, annak bonczolásához kezdtek. — Bizony! már ideje, hogy mi is ta- gositsunk meg: jegyzé egy öreg birtokos—mert, jóllehet, hogy határunk szépen díszlik, még se tagadhatjuk azt, hogy a szerte fekvő földdarabok tömérdek munka időnket ellopják. — ügy van! — Helyeslik a polgárok. — Azt sem tagadhatni, hogy a sok apró föld körül sok borozda hagyandó, a melyek egy helyt lévén, szépecske jövedelmet biztositnának. Én öszvetétel után borozdáimon 100 pírt. árrú komlót tudnék termeszteni. Én is! Én is! Mindenik tudná valamire fordítni. „De már csakugyan eljött az ideje a tagosításnak.“ Hát azután a júhainkkal mit csinálunk? „Most mit csinálunk! Hagyjuk fenn a közlegelönek azon részét, a melyen most legelnek, Igaz, hogy nem tarthatunk annyit, mint eddig, de ások a jó legelés mellett mind bárányt mind sajtot és gyapjút jobbat és többet fognak adni.“' Aztán megtanuljuk a tehén tejbőli sajt készítést.— „Ügy van! Ezen csekély ok miatt a tagosítás nem huzódhatik.“ Hát azután a birtoktalan osztály hová lesz? „A hol most van! sőt mérhetlenül jobban leend állapotjuk. Dolgozni való mindenkor íaláltatik.“ „Jól mondja Tali úr! A tagositással ne késsünk. Éépjünk fel!“ Jernyei karon fogván, ezt súgta.— Lásd barátom! ezen polgárok, tíz év előtt ha mondtad volna, hogy tagositsunk, kivertek volna a faluból.— „Hát a fiatal erdőkkel, szőlővel s gyümölcsössel mit teendünk?“ — Azok, a községé lévén, fenn hagyatnak.— „Helyes! Tagositsunk!“ — Minő alapon? Sorshúzás, választás, vagy becslés alapján? „Becslés alapján!“ — Tagositunk uraim? A végre pénz kívántatik.— „Pénz!? Valiján mennyi?“ — Határunk, a tagosítás alá nem jöhető holdakon kívül, m. e. 5600 hold. „Tehát — felszólalt egy kopasz székely — ha fölmérik holdját 30 pkrért, szükségeltetik 2800 pírt.“ — Ezen öszveget honnan szerezzük ki? „Kérjük fel a falusbirö úrat, a ki azonnal kész lesz elfogadható tervével.“ Jernyei azt ajánlotta hogy ne rojják meg érezhetöleg magukat, hanem minden, ezen évben vegyülendő termeszt- ményjük Vőo részét tegyék le e czélra s aztán jövőben hozzá kezdhetnek. Azt is ajánlá: hogy a jegyző, egy alorvos és egy másod tanitó számára illő birtokot és telket szakítsanak ki. Hajdan őseink korában az érdemet a királyok is birtok átszállításra méltatták.— Ezt ia helyben hagyták. „Az erős akarat fél—tett—mondá egy hadvezér“ s igaza volt.— * * * Más nap megérkezett Jernyeinö s ve- le egy gyönyörű hölgy: mindkettő egyszerű falusi öltönyben, kerek rizs-kalap2*
