Girókuti Képes naptára 1860
Girókuti képes naptára 1860. évre - IX. Vidály-tár
393 a kereskedő ne tartson jó barátot. 394 zetnek a fökelléke — az óra ha nem pontos, nem bízhatunk benne.“. . . . Az emberek nem fizettek, ö se fizethetett ... bezárák a boltját.... n. A jó barátoknak és jó akaróknak midőn pénzük volt, akkor ok maguk in persona mentek más idegen boltoshoz „készpénzzel“ bevásárolni, és elvitték magukkal a cselédet is. Ma nagy dolog a ki kész pénzzel fizet, ma az ilyen ritka vendéget megnagy- ságolják, ezért viszik el a cselédet a boltba, hogy tanuljon becsületet... A cselédnek is van esze, megszégyenli parasztságát... és ö a teil« urat és teins asszonyt még ott a boltban rögtön megnagyságolja! Már most nem illik egy piczulát adni borravalót. .. (a teins úr és asszony ennyit szokott adni) a most lett méltsás vagy nagy- sás úr és asszony örömében egy a közepén piros forinttal jutalmazza meg a becsület tudó cselédet. ni. Míg a nagysás úr (szóllitsukmiis igy, nem kerül semmibe) idegen helyen vásárol s adja ki a kész pénzt, melylyel hitelezőjét megmenthette volna... a szegény ifjú kereskedőt szorongatni kezdik hitelezői (kiktől a portékát hitelbe vette), hogy fizessen __ Köze l van a kétségbe eséshez. Felesége azt tanácsolja nékie: — írjál édes barátom a te jó embereidnek, hogy fizessék meg azt a kis kontót... s rögtön segitve lesz rajtad... nem kell búsulni!... hanem utánua járni!... Csókolni való kedvesek ezek a nők, oly jó tanácsot tudnak adni, ha mindég hallgatnánk reájuk — kevesebb bajunk lenne a földön.—„Az adósságot bé kell szedni a maga idejében—úgy nem akadunk meg a fizetésben.“ Azonban nem mindég veszik jó néven az emberek, ha pénzünket kérjük tölök. Szerencsétlen furlyás az: a ki azt gondolja hogy azok jó barátjai, a kiknek hitelezett. — írd meg csak t. kereskedő barátom a levelet: hogy fizessenek rögtön, meglátod majdan a jó barátokat. És megirá a levelet a bánat embere. És elküldé jó akaróihoz.... IV. Menjünk el hozzájok és nézzük mit modanak, tudom hogy örömmel telyesitik kötelességüket, hiszen jó barátaink-, jóakaróinkhoz nyitunk bé... kik még felül reá keresztény vagy keresztyén emberek is, kiknek a szeretet nagy mestere parancsold: „Tégy jót a te felebarátoddal.“ Itt nem is jól tevésről, hanem a rég elvett portéka ára megfizetéséről van aszó, melynek fizetési terminusa több évre lejárt— A kereskedő inassa belép. A levelet átadja. A nagysás asszony pedig béviszi azt a férjéhez— a nagysás úrhoz. A nagysás úr nincs otthonn. (Ha levelet hoznak nem jó otthonn lenni.) — Ha féljem a nagyságos úr ha haza jő, majd átadom. Az inas elmegy. — M... az az impertinens ember (mondja a nsgos úr tűzzel s haraggal)már a kontót kéri, Septemberben, no ez hallatlan dolog, ezek a nyigóczosok mind szemtelenebbek kezdenek lenni! (Azért hogy az övéket kérik?) még 4 hónap az új esztendő... ez hallatlan vakmerőség.... ezt truczból teszi, bizonyosan meghallotta, hogy egyebütt vásároltunk....... Az ért se fizetem meg.... És a mlgos úr a mennyi esze van meg is teszi, a hogy mondja. Teins úr korában se szokott fizetni, most méltsás úr korában.... pláne nem fogja megfizetni. — Júliám! — Mi baj kedvesem ? — Ma a reggeli nem jó volt! — Pedig Claudiától hozattam, ott csak jó kávé szokott lenni... hanem minthogy Angelina (igy hívják a fözönét) oly szépen titulál bennünket, egy kissé meg- szaporitottam, hogy jusson nékie is,.... (egy méltsás asszony cselédje csak nem ehetik szalonnát reggelire....) — Tehát elfogyott a kávé? hisz nem rég vettünk egy fontot....... — Már 4 napja hogy nincs belőle.... — Apropó... ezt az impertinens keres-
