Girókuti Képes naptára 1860
Girókuti képes naptára 1860. évre - V. Lovászat, vadászat, mulatságok, szorakozások
805 806 HAVASI KALANDOK. Szentkirályi Gábor-IóI. I. A székely havasok. Azon csaknem mérhetlen nagyságú őserdőket szikla-homlokaikkal, melyek a székely föld legnagyobb részét borítják: havasoknak bivják itten. Az összes ilyszerli havasok egy szüntelen Összefüggő egészet képeznek, s ha néhol apróbb fákká, bokrokká alakította is egy részét az emberi kéz — csak a változat tűnik fel; neveik mindazáltal sokféle, p. o. Pisztrangos, Vadas, Istenszéke— egyik legmagasabb szírt csúcsa,— Ko- pasztamáshomloka,Lóhegy Szarvasugrás, Medvés, Hargita, Bika, Bükkös, stb. stb. a szerint amint valamely helyet múlt vagy jelen helyze- zete, a hozzá- vagy rajta végbe ment események századokkal ezelőtt megbélyegeztek. — Gyönyörű élvezet ezen havasokon járni, sőt keresztül utazni is rajtok nőm csekély jutalommal jár. 1840. nem tudom hányadik évében, sorsom engem is azon szerencséhez juttatott, hogy rajtok több időt töltsék tutajok vágatása végett. A székely föld egyik városából indultam. Székely fuvarosom Emre bátya jó két piros paripája repült velünk; azon estvére a havas alá érkezni volt szándékunk. Sikerült; szép pásintos gyepre tele- pedénk. Emre bátya lovai édesen harapták a dús füvet, gazdájok alunni készült. ,Uram! szólita meg Emre bátya enge- met— csak készüljön keed*) is, ma éjszaka nyugalmasan alhatunk, a jövőn szemünket sem fogjuk béhunyni.— Emre bátya azzal lefeküdt, s nem sokára hangosan énekelte fülembe zavaros álmait. Gyönyörű szép nyári estve volt. Holdvilágos csillagos estve egy havas melletti völgy fenekén. Nem volt erőm az Imre bátya ajánlatát elfogadni, s bár kis agodalomba helyezett a jövő éjre nézve, én lesiettem a közel gyöngy kristály patakhoz, mely egerfák lombjai alatt édes éneket susogott, hol az égre, hol a földre, hol az erdők homályos éjére tekinték; bámultam és hallgattam, s hogy mit élvezék, nem tudom leírni, talán elfeledtem már, talán lekopott, lesurlódott rólam vagy eltört már az érzelmek azon bűvös szép tükre, mely gondolatainkat híven megtartani és visz- sza adni egyedül képes. A hosszú, halál néma csendet, a hold az éj, a csillagok ragyogó fényét egyetlen nesz sem zavarta, csak Emre bátya álmai, a lovak harsogása, a csörgő patak!! s szivem dobogása! Bűvölt ámulatomból láncz csörgés ébresztett föl. A lovak békója, mit Emre bátya óvatosságból jó móddal lábaikra alkalmazott—zörgött; s az én fájdalmas sóhajom felelt reá! Viradt előtt hagyok el csendes vendéglőnket. Egy krajczáromba sem került s még is többet élveztem, mint a pesti vagy bécsi utazó, hajlongó kelnerek s szüntelen tolakodók között. Utunk hosszas, bükk-, nyir-bokrokkal fedett lejtős oldalon vezetett fel, az út köves s kissé kényelmetlen volt, de a két pej ménes*) szokottan dűlt neki a hámnak, s számba sem vette a szünteleni zökkenéseket. Emre bátya csak néha szólott hozzá- jok, vagy a szőrgyeplő egyik vagy másik ágát legyintette rájok, s mire vira- dott, mint a nap a Hargita tetején kilépett, mi a fenyvesek tömkelegébe találtuk magunkat. Ki őserdőt még soha sem látott, furcsán tűnhetik fel a fák iszonyú magassága (50—60 öl) és vastagsága ( 2—3° átmérő).— Egy közép hosszuságn telket hosszába végig érne egy, s 10—15 embernek kellene öszsze fogódzani, hogy vastagságát megmérhessék. Itt már nem lehetett látni egyebet, fehér, veres, tiszta, gyalog borsfenyöknél, mindennemű alakzatban és változatban, *) A székely, a két lovát is ,mén es'nek hívja. 15 *) Keed = kegyelmed.
