Girókuti Képes naptára 1860

Girókuti képes naptára 1860. évre - V. Lovászat, vadászat, mulatságok, szorakozások

275

A LOVÁSZAT.

276

juk a nélkül, hogy moczanna. Mindég sebesebb léptekkel járván körül, mindég nagyobb kört csinálva; ha mozdul, rá kell huzni, s visszavinni első helyére. Jó még a helyet is valami jellel megjegyezni, mert a ló ezt is bétanulja*)... Ha állva marad, gyakran czirogassuk. Egy ponton sokáig állva nem hagyván hívogassuk, más ponton ismét meg kell állítani , — olykor mehetünk tovább is — s

hívjuk utánnunk___s felénk — valamit

p. o. nádmézet nyújtván nékie, ha engedelmeskedett, megbüntetvén ha akaratunkat nem teljesítette. Azután állítsuk más

pontra, s úgy bánjunk vele mint előbb — A lovat Yj óránál tovább soha se szabad idomítani.

„Ha akaratunkat telyesitette, megjutalmazni, s ha hibázott akkor megbüntetni.“

* *

(A büntetés, az életben soha se marad el bármely kis hibáért—a hűség és szorgalom ritkán jutalmaztatik (arról azt mondjuk: hogy kötelesség).— Csuda-e, ha maholnap a hűség és szorgalom, csak az tivegházakban fog tenyészni!!!)

A kötőfék feltevése.

(A kötSfék feltevése.)

A lóhoz mielőtt közelednénk, előbb mindég szelíden kell öt nevénél fogva megszólítani, azután szépen nyájasan megsimogatni, a baloldal lapoczkájától kissé hátra áilván, akötöféknek csak ^zon

részét tartván, mely a nyakon keresztül megy, ha a nyakát mindkét kezünkkel körülfogtuk, felénk fordítva marad a feje, 8 a kötöféket rátehetjük.

Készen tartván magunknál egy hosz- szu vékony kőtelkét, melyet a kötöfékhez hurkolunk, melylyel megjártathatjuk az egész fedett lovagda, csűr- vagy istálló hosszában, a nélkül hogy kezünkből ki- eresztenök. — Nehány pillanat múlva már kötöfékkel is lehet megjártatok Ha valamitől megijedne, ne rángassuk, banem szelíden bánjunk vele, s ne egyenesen, hanem oldalvást mozdítsuk, úgy szépen fog elindulni. Vigyázni kell, hogy idegen ember ne közeledjék, mert ha a lovunk megijed — vége van az engedelmességnek, s ha ez mégis megtörténnék, a legszelídebb bánásmód s kedvezés, czi- rogatás — a félelmet okozó tárgy megsza- golása— újból rendbe hoz mindent.

Tanmódja egyszerű. Legelőbb is bévezetjük egy is- tálóba vagy lovag dába, honnan ki nem jöhet. Menjünk hozzá — czi*) (Somodon jegy- teteimböl) Müller úr idomár módja, a Ka- reyvel egybehasoa- litva.

A lovat utánunk jártatni.

rogassuk, fogjuk meg kötöfékj ét,fordítsuk magunk felé, egy hosszú ostorral csípeje felett gyengéden é- rintvén, ve-zesstik az egész istállón végig, mig vezet jük hozzá kell szólam szilárd hangon:

(A ló utánunk miként jáijon.)