Girókuti Képes naptára 1860
Girókuti képes naptára 1860. évre - I. Irodalom és müvészet
145 HOS-KÖLTEMÉNY ZAND IRHÁM. 146 aztán tekintete szerény szelíd. — Volt a faluban egy nagy selyem fonoda, és Mionette egyike volt e fonoda legszorgalmasabb rnunkássainak. Azonban jVolt idő, midőn Mionette másforma volt. * * * (Ebből láthatják nyájas olvasóim hogy az Írónak jó gusztussá van, s azt is hogy fiatal ember. Továbbá hogy a fordító t. Tanár ur igen csinos nyelven fordította). ♦ * * Ezután következik — a lélektani fejlődési története annak, hogy még egy ku- tyakölyok is befolyhat az emberi erkölcs megváltoztatására.—Az egész regények folyama oly kedveltelö modorban előadva — hogy az utoisó fejér lapot is megfordítja az ember — hogy nem irt e arra is valamit — a kedves szerző. Mioneltét a regényke végén mint boldog házi nőt látjuk... Egykor bélép hozzája egy rongyokba burkolt koldusnö, kiben nővérét ismeri fel! — meghatározzák hogy többé el nem eresztik maguktól, mert a munkás embernél mentői több az evő annál több a munkás kéz.,., mely az áldást szaporítja. — Nyugodd ki magadat testvér! mon- dá Mionette, s azután este a gusaly melleit beszéld el történetedet ........ — Miért mondanám el nektek az én történetemet! nem hasonlít e mindazon esztelen nőkéhez, a kik a szégyen és gyalázat árán vásárolják mega gögrövid örömeit, és elég együgyüek azt hinni, ,hogy a jövő megtartja a jelen ígéreteit4? Oktalanul, gondatlanul, nevelve, két kézzel szórják el veröfényes élet pályájukon ifjúságok és szerelmük óráit, mint a gyermekek az ibolyát és pipacsot, a mellyel a gabonában szedlek, letörvén és eltiporván a kalászokat. De a vénség el jő a nőre, mint a tél a gyermekekre. Se tűz se szerelem nincs többé a nő szivében, valamint többé nincs virág a gyermek kötényében. Az emésztő gyönyörökre következik a bú, a kábító fényűzésre a nyomorúság, a reményre az undok és kétségbe esés. Ez a történelem slb. stb. Hös-Koltemények. ZANDIBHÁM. Székely hős-költemény. XII. részben a 9-ik századból. Irta Dózsa Dániel. Az iró tulajdona. Kapható minden könyvkereskedésben Stein János kolozsvári könyvárus állal. Ára 2 ft. p. p. * # * E lélek emelő hős költeményről, mely ossián énekeinek méltó társa, a magasztos lelkű költő, a „székely nemzet“ eredetét, szokásait, örömét és dicső csatáit énekli. Egy élőbeszéddel, melyben a (maga is székely főnemes) költő elmondja: „ha egy eposzt akarunk elő állítani, legelőbb is az ős nemzeti élet alapjával, annak összerkezetével kell tisztába jőni“ miután az iró ezzel a lehető tisztába jött, kezdi énekeit; melyek dicső testvéreink a hős ,székely nemzet4 hősiességének, szokásainak — hű képét mutatják — a tisztelő unokák elé— végezetül fest egy megragadó képet: — Midőn Árpád jött e földre gyözödelmes seregével, az útjában levő népeket meghóditá— a hős székely nemzet már e föld régi lakója készenvárta a diadaloktól ittas ellent, — hogy mutassa meg nókie is: miszerént még mindenki a földbe harapott, ki őket az ő fészkűkben háboritni merészlé.... Megindult a két had egymás ellen és midőn mindketten a csatakiáltásban régi istenük nevét hangoztaták, — a két ellenfél — felismerő ös-istenét ki őket mindég dicsőségre vezérlé!... Daliák az édes anyanyelv bájos hangját — a rég nem látott testvér ajkakról zengeni — a vaddüh örömmé változa, és a gyilkoló karokból a fegyver a földre hulla le, s azok testvér ölelésre, tárulának. Testvér keblen, testvér nyugodt!!... Költőnk e magasztos jelenetet —végsoraiban igy adja: * * * lm a két tábor mint a szerelmes Egymást öleli és csókolja........ Mi nt áznak a mogorva bajuszok Két testvérnép öröm - könnyétől.. .1 * * * Nagy jelenet! kétszáz ezer vad hői Sir örömében egymás kebelén!
