Budapesti utasító 1848 (Budapest, 1848)

Budapesti utasitó 1848. - Előszó

pater; dada, dade, lata, tad, lahisko; anya, mama, maty, matka, mater, mutter, mére. Hogy tehát a’ dies annyit tesz, mint««/;, az az, világosság, ez könnyen felfogható, 's ezen származási visgálat nyomán kétségét sem szenvedhet. De hogy a* ,,sol, Sonne“ honnan, es mikent neveztethetett szinte, „nap- mák,“ ezt már kitalálni nehezebb. Hihetőleg per associationem idearum neveztetett a’ tol is napnak, mivel az időnek, az égi nap adott világosságot. Annyi bizonyos, hogy azon ös időkben, a’ hasonnemü tárgyak egymástól nem igen külömböztettek meg, es egy szónak több értelme is volt; miilyenek p. o. ár, el, fa, hegy, láb. öl, nap, pad, per, szál, szár, szeg, tő, ügy, vég. Mi tehát a’ felettünk lévő napot illeti, ennek valahai magyar létét, avagy legalább lehetőségét szinte más nyelvekből és hason értelmű szavakból kell kitaglalni, kifürkészni; *) nevezetesen a’ felettünk lévő, napot, a’görög nyelv így nevezi helios, latin nyelvben tol; francziáúl so feil, tótul slonce slunce, tatár nyelven son, németül Sonne; angolul sün, svéd nyelven tol, dán nyelven soel. Ezen szavakban tehát az s, sz és I, n belük a’ gyü- kök. Azon szavak pedig, mellyekben ezen sl. betűk a’ gyökök, többnyire valami, fényeset, ragyogót világosat, dicsőt, nagyot, erőset, jelentenek p. o. a’ görögben helios, nap; hete fény; seltne hold; Solon felvilágosodott ember; a’ latinban sol, solium, solen- nis, solennitas, solatium, solidus, solum, salus, fényeset, dicsőt, erőset, üdvösset jelent; a zsidó nyelvben halul, fény; (innen jön, halál, mely annyit lesz, mint megdicsőülni) haluh világosság, sala d, fényleni, salom, boldogság, Salomon, boldog ember; francziáúl: Sol, föld, anyag Qrrbrcicb; soleil (Bonne, solennitét, fyeterfíeit ’s a’t. törökül, Selrm, dicsőség, Seliman, vagy Soliman, dicső, nagy fényű ember; totál: szlava, szláv-noszty. szlávok, szlovák, dicső, dicsőség; a’ németben: ©oIby Báni, Bteíe, ©ottne ; — a’ magyarban szol, szolga, szolgaiéi* **), 6zál, szálni, szálas, szel, szelni, szél, széleim, születés. Ezek szerint a’ még meg lévő ezen magyar nevezetek is szalu, vagy zulu, szalun, vagy zulun, valaha nagy hirii és fényes állású embert, vagy vezért, jelentettek, és ezen nevezetek a* helios, Solon, selene, halai, sala d, sol, soleil, Salome, So- lome, Seliman, Soliman, Sonne, Seele, szál, szól ’sa’t. szavakkal hason értelműek *) következőleg ezek’ értelmezéséből már könnyen kitetszik, hogy a’ ma- magyar nyelvben a’ Szalu és Zulun egyebet sem jelenthet, fénynél, ’s ezen fogalmak szerint a1 Zulun vagy Szolány valaha igen hihetőleg annyit tett, mint a’ felettünk lévő nap. Ha tehát ennél fogva a’ felettünk lévő napot, „szolánynuk,“ fogjuk ezentúl nevezni, ezzel csak azt tesszük, hogy egy régi eltévett magyar ízót újra fel karolunk, annak régi értelmét visszaadjuk, es azt közönségesen— részünkről mindenkor — használni is fogjuk. — Micsoda? oh nagy egek rátok apellálok, a’ felettünk lévő nap, magyarul ,,Ssolúny2“ De már felfordúl a’világ, ha a’ szó származtatok annyira mennek. Jgen is, uraim, a’ felettünk lévő nap magyarúl „Szó lány.“ Mert ez my- thologice, chronographice, talán hi.storice is, de efymologice

megcáíolbatlaniil így van; — akár mit

les, szeles, szelíd, szilárd, szül, szülő (parens) szü#) Kerczetes, mit Ilire János, a’ külümbfóle nyelvek atya- tlságáról mond: 1. Glossarium i. és 2. lapon: „Ut nlitjuolo •oguationis Gradu, séd per monuinentorum defectum, hódi« inexplicabili omnes homines inter se connexi sunt, Ha ad unam et prim igeid am omnes per suam naturam re- ducuntur lingvae, etiamsi per nostram scientiam , et post tot secula hódié earundem cognatio, et sensim facta im- matatio, ob oculos poni nequeat etc.

**) Ezen szavakban szolga, szolgaság a’ hol a’ gytfk szí ti ga, gasíig, csak ragasztékok; mint p. o. var, varga, vargaság, für, fürge, fürgeség. A* szolga szó pedig a’ atavák, szlovák szóbúi lett, hihetőleg, akkor mikor a’ magyarok idejövetelükkor a’ slávokat — tótokat ■— meghódították ; miszerint, a’ szolga annyit tesz, mint fényes állású urnák embere; vágynak szavuk mellyekben a’ gyök egy, értelem még is ellenkező, p. o. slava, dicsőség, Sclave rabszolga, úr, úrbéres.

mondjanak is elleneink — ha lesznek; kiknek még csak annyit bátorkodunk mondani, hogy sokkal nehezebb ekkép valamelly szónak voltát, és értelmét, kinyomozni, és kiiaglalni, mint csak amúgy pusztán rálógni; hogy az új szó, ezt vagy amazt, teszi és jelenti, miilyenek p. o. a’ csónakda, élez, ildom, okmány, vészlap ’sa’t. Ezeket,’s az illy ereket senki sem érti, ’s érteni nem is lehet, mert esak levegőből kapkodott szavak, mellyekben minden etymologia, és saját értelem, hiányzik. Fs ha még is ezeket is tűrjük, ’s tűrni akarjuk, annál inkább elfogadnunk kell, az ollyakaf, mellyeknek világos értelméhez az etymologia szabályai szerint jutottunk. — De menn- jünk tovább. — Ugyan a’ mostani csillagászok a’ planétákat, bujdosó és bolygó-csillagoknak;“ a’ Co- metákat, üstökös csillagoknak“ nevezik; holott a’ planétáknak a’ szolány körül rendes úljok és forgásuk van, tehát nem bujdosnak, nem bolygattak; ellenben Cométák, mind a’ mellett, hogy üstökjök van, bujdosnak és bolyganak. Hogy az illy természet ellenies elnevezések , egy fa pénzt sem érnek, és nen» világos értelműek, azt bizonyítani sem kell. Sokkal természetesebb és értelmesebb leit volna, a’ planétákat, forgó csillagoknak, vagy „fórgúnyoknak,“ a’ Comelákat pedig — ha már annyira tetszik az üstök, — „üstökös csillagoknak, vagy „üstökösöknek“ ne*) Schlöczer Nord. Gesch. 108 lap. „Wer nur etwa vier Sprachen versteht, den frappirt es, wenn er einen ihm bekannten Schall in einer neuen und fünften Sprache vorfindet; verztände er 40 Sprachen, so würde er wissen, dass dieser ähnliche Schall in ulten 40 Sprachen anzutreftea sei, das Frappante würde Wegfällen.“