Frankper, 1926. május-október

1926-05-26 [1190]

Horváth Lóránt és Kozma Miklós vallomásából kitűnik, hogy Baross Gábor valóban felkérte Horváth Lórántot, hogy Kozma Miklós közvetítésével tegyen feljelentést a miniszterelnöknek, amit ők.meg is tettek. Arra sem talált>' a királyi Törvényszék az eljárás adataiban megnyugtató bizonyítékot, hogy Baross Gábor a frankhamisítás finanszírozásához 20 millió koronával hozzájárult. Rába Dezső vádlott ilyen értelmű terhelő vallomását, amelyet Windischgraetz főtárgyalási vallomásával előbb megerősített, de utóbb ebbeli terhelő vallomásának visszavonása folytán már nem támogatott, megcáfolta Nádosy Imre, valamint Jankovich Arisztid vallomása, amely szerint a frankhamisitási akciót Windischgraetz egyedül finanszírozta. De^valótlannak bizonyult Rába vallomása Elischer és Szkalka tanuk vallomásából is, amellyel igazolva van, hogy a Rába által emiitett "szokott módon, ismert alapból" történt állítólagos kiutalás az intézetnél teljesen ismeretlen utalványozási forma és ilyen folyószámla az ő intézetüknél nem is volt. De különben is kézenfekvő az a feltegés, hogy a Windischgraetz által körülbelül 9 milliárddal finanszírozott vállalkozásához Baross 20 milliós hozzájáruslására nem volt szükség. Nem produkált a főtárgyalás megnyugtató bizonyítékot atekintetben sem , Hogy Barossnak tudomása volt arról, hogy Nádosy tőle a 400 millió koronát milyen célra kérte. Nádosy szerint ő csupán annyit mondott Barossnak, hogy ez az Összeg neki olyan dologba!* kell, amelyről nem akar beszélni. Mankovich, akit Nádosy a pénz felvevőjeként megjelölt, Baross kérdésére szintén elhallgatta, miért van szüksége a folyósitott 400 millió koronéra. De Baross védekezését támogatja az a tény is, hogy a 400 millió folyósítása a frankakció _^á_ feljelentését követő időre, vagyis akkorra esik, amikor a miniszterelnök Perényit levél utján már felhivta, győződjék meg a frankhamisítással kapcsolatos feljelentés mibenlétéről. Baross tudta, hogy e levélről Nádosy. is értesült és joggal hihette, hogy, a feljelentés folytán a frankakciő megszűnt, amint azt Perényi és Szörtsey is hitték. Egyébként is Baross a feljelentés megtétele után a 400 millió korona kölcsönkéréséig sem Nádosyval, sem Windischgraetz-^el nem találkozott és nem beszélt. Nem tehette gyanússá Baross előtt Nádosy kérését az a körülmény sem, hogy a kölcsönösszegnok^nem a saját, hanem Mankovich Béla kezéhez való kiutalását kérte. Ugyanis máskor is, más hatóságok részéről is történtek úgynevezett időleges fedezetnélküli kiutalások s az igy folyósitott összeget máskor is nem a kiutalást kérő hatóság feje, hanem alacsonyabb közeg vette át. Mindezek szerint nem merült fel megnyugtató bizonyíték arra, hogy Baross Gábor a vád tárgyává tett cselekményt elkövette, őt tehát az ellene emelt vád alól fel kellett menteni.