Frankper, 1926. május-október

1926-05-26 [1190]

Foglalkoznia kellett végül a kir. törvényszéknek yegu.1 azzal is, amire Nádosy, Windischgraetz, Hita és Kurz egész védekezésüket^alapidották és amit kisebb.nagyobb ^f

r

tékben felhozott a maga mentségére uFVSzélván valamennyi vádi*-t-t , c't °

y Ez az, hogy a ^iStíakat hazafias éctéaM. késztette a vaubeli cselekmeny e«

(

m™éÍfee*Srt hangoztatták mindnyájan hogy ok A frankhamisítás gondolata felvetődésének a körülményei homályban maradtak. A biróságnak nincs is módjában a gondolat 9Ísö érvényesülése dolgában más adatra támaszkodnia, mint ami az e részben egybehangzó vallomásokból itt is, ott is kivehető. Kivehető pedig ezekből az, hogy valaki valaho megcsillogtatott egy képet, egy eszmét,'amely elementáris erővel ragadta meg és forgatta fel a hallgatói lelkét. , Ezzel a képpel és ezzel -a felindulással a lelkében felkerekedett Windischgraetz Lajos herceg, az a Windischgraetz Lajos herceg, akiről egy püspök hirdette itt a tárgyaláson, hogy a szive mindig mebindult az otthonukbői kikergetett, menekülő magyarok nyomorúságán és aki a szorongatott magyarok sorsának jobbrafordulásáért minden habozás nélkül már feláldozott egy nagy vagyont. , ^Ez a Windischgraetz Lajos* herceg magával ragadta az országos főkapitányt, Nádosy Imrét, akit itt a tárgyaláson festettek le ugy, mint a letiport magyarság boldogulásának, eszközökben nem válogatós elszánt előharcosat. Es amikor ugyanez a gondolat, ugyanaz a kép megcsillant a többiek előtt is, manával sodorta a könnyen lobbanó Haits Lajost épugy, mint a hideg és nyugodt Kurzot és G

e

*"öt és magával ragadta a térképészeti intézet csendesen dolgozó, megíettkoru alkalmazottait épugy, mint a fiatal Winklrr Istvánt. Schwetz Tibort és társaikat.