Frankper, 1926. május-október

1926-05-26 [1190]

Zadravecz a leghatározottaxbban tagadta, hogy 6 ilyen kijelentést tott. Azt elismerte, hogy ^z István gazda kitételt grdf Bethlen miniszterelnökére _ ért ve használhatta, de teljesen más, semmi esetre sem a frankhamisítás i üggyel vald vonatkozásban. A szembesítéskor mindkét tanu fenntertótta vallomását. Ennek a két vallomásnak a mérlegelésénél nem lőhetett figyelmen kivül hagyni azt, hogy kühes a nyomozás folyamán tett vallomásával egyező másik fdtárgyalási vallomását annak a Vass Józsefével vald szembeállítása után visszavonta. Nem lehetett továbbá figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy Zadra vccz vallomása következetes volt és megegyezett az eljárás minden többi adatával. Pallavicini Windischgratz lajosnénak egy előtte tett nyilatkozatára^is hivatkozott avégből, hogy azzal is a kormánynak a frankhamisításról vald tudomását bizonyítsa,Bár Windischgratz hercegné, aki a főtárgyalásra idézés dacára nem jelent meg, a vallomástételt a főtárgyaláson kivül megtaga ta - az ő korábbi vallomása alapján mégis no gállapitható, hogy Pallavicininek a hercegné állitdlagos nyilatkozatára vald hivatkozása szinten nem helyt állő. mindezeknek.. a feltárása után merőben feleslegesnek tartotta a törvényszék annak bővebb kifejtését, mi okbdl nem tulajdonithatott legkisebb jelentőséget is Pallavicini vallomásának, Hir volt az a tanu, akinek vallomására Pallavicini is hivatkozott. Hirt a törvényszék kihallgatta, vallomása teljesen megbízhatatlannak,sőt valótlannak bizonyult. Hir azt adta elő, hogy grőf Bethlen 1923.nyarán előzetes megbeszélés, után 1-velben engedélyt adott ős a frankhamisítás céljaira egy milliárd koronát helyezett kilátásba* Elmondta, hogy az engedélyre vonatkozó megb^szé lós Balatonfüreden és Lókuton történt és azután F-R napra a miniszterelnök az ő lakására küldte a levelet. Előadta még, hogy a herceg attól felt, hogy Bethlen a hamisítványok értékesítéséből befolyó pénzt politikai céljaira forditja s hogy azt hallotta a hercegtől, hogy Perényinek azt irta a miniszterelnök, addig ne küldjék a hamisítványokat külföldre, amig ő Genfben van, hanem csak azután, amilloronnan visszajönr kir vallomását elsősorban Windischgratz cáfolja meg. Az ő vallomása szerint a salvus conductusnak nevezett irat semmiféle kapcsolatban sem állott az akcióval, s annak az ő tevékenysége szempontjából semmi jelentősége nem volt. , o, -,. '^gcaflta Windischgratz Hirnek azt az állítását is, hogy a minisztereók egy milliárd koronát helyezett a hamisításhoz kilátásba. Határozottan t » a-t* --•' - '-. i 11 X