Frankper, 1926. május-október

1926-05-21 [1190]

Ha ón a csel élmény el:et nézem s látom súlyukat ás következményüket, nem mulaszthatom el, hogy tekintetemet erre a nyomorult nemzetre ne árasszam, hogy ne lássam a nyomorgó tisztviselőt, a munkást, akinek nincs kenyere, azokat a szerencsétleneket,, akik öngyilkosságot követnek el, a nemzet borzalmas társadalmi ós gazdasági összeomlását. Lehetetlen nem ereznem azt, hogy ezeked a romokon épült fel az a vakmerő, az a bolond, az a könnyelmű, az a fantasztikus álom, amely nélkül nemzőt naggyá soha iiem lehet. Nem a megalkuvók, — bölcsek nyugalma alkotott nagyot a nemzet életében. Egy Napóleon, egy Bismarc egy Pilsudsky, egy Bones vagy Radics, egy Massaryk, olyan i- .—.2 kalandorok voltak, mint ezeic, A nemzetek nagyságát mindig kalandorok vetették meg, ha lelkük tiszta volt és nagy és nemqs indulatok hevítették. Hert egy nemzet élete más, mint az egyének élete> a nemzetek életében nagy férfiak az iráv^adók, nem azok, akik bölcsen tudnak megalkudni. Nagy szenvedélyek, nagy indulatok tömegeket Ragadnak magukkal és ezek a férfiak azok, akik^ nemzeteiket előre tudják vinni. Tudom, a romlás felé is vihetik, de a léleknek ez a kis csirája, amely lehet, hogy tán néha a rosszra vezet, de ez a léleknek a legszebb csirája.. Ennél szebb és tisztább nem lehet még az sem, amelyet az az-ember érez, aki nézi gyermekét. Tudom, hogy amit .. e férfiak elkövettek, onnan eredt, hogy romokat láttak maguk körül. Nyomorult, letört nemzetet. De hát ki legyen az, aki egy összeomlott, nemzet érdekében kockázatot merjen vállalni? Miért van egy Windischgraetz hercegnek történelmi neve, miért vannak jogai ahoz, hogy tizezer hold felett,dirigáljon, miért van Nádosynak sok-sok őse, amiért büsaek arra, hogy különbek- mint mi polgárok. Nem elsősorban az ő kötelességük-e, hogy kalandorok legyenek a nemzet érdekében? Nem ők-e azok, akiknek ez a nemzet xB^öuaiabnsniBágEOtm annyi földi jót és boldogságot nyújtott?: » XmxÉix Kik legyenek kalandorok, ha nem ők? Talán a Hampelek, a c-Spannringok, akiknek a nemzet édeskeveset adott akárhány, ősükön keresztül? Semmit sem tartok természetesebbnek, mint azt, hogy é^n ezek a férfiak,és épen exponált helyzetükben kockáztattak, hiszen nagyobb kötelessgeik vannak.a nemzettel szemben, mint bárki másnak. Ha itt ma a Kárpátok között egységes nagy nemzet,- húszmillió boldog ember volna, és akkor kockáztatnák meg ezt a kalandot, nem tudnám lelkemből kihozni a rokonszenv érzését. Legyünk igazságosak. Voltak nemzetek, amelyek más viszonyok között szerecsésebb boldog állapotban megkockáztatták ugyanazt a munkát, am^lyjret a vádlottak, ájni nagy nyomorúságunkban. "1871-ben jelent meg a párisi piacon egy könyv, mely Napóleon családjának levelezéseit tartalmazza^ és amelyből emlékezetébe idézem a Banque de Francé képviselőjének, sőt ^ szeretném, ha az egész francia nemzetnek idézhetném emlékezetebe, a saját történelméből, hogy 1810-ben, a francia Gloire ragyogása idejében szintén volt egy térképészeti hivatal Parisban, annak is volt egy rézmetszőbe,